Jenei András: Nyeregben a Konstantin-kereszt

Gyerekként mindig arra vágytam, hogy legyen egy saját biciklim. Tinédzser koromban azért tanultam tovább, hogy mentős lehessek.

Gyorsan kikerültem az életbe, a beteg emberekkel való munka lett a hivatásom, majd az első fizetésemből megvettem az első kerékpáromat is.

Aztán elvégeztem a mentőszakápolói iskolát és a második álmom is valóra vált.

Már sok éve dolgoztam, amikor jött egy ötlet, mi lenne, ha a hobbim összekötném a hivatásommal?

Na nem találtam fel a spanyolviaszt, de jó volt elkalandozni a gondolataimban és látni, ahogy megszületik a terv, majd felépül valami…

Ebből született meg ez a történet, ami akár lehetne maga a valóság is.