Komor Zoltán: Mesék Kaptárvárosból (parabolaregény)

Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a betondzsungelben. Tompa fényű méreg-jelmezbe bújnak a felhők. A sarkon álmos drogdílerek álmot árulnak. Mámorhártyákban tekeregnek a féregszajhák. Gyermekként fut a mocsok a város karjaiba.

Hét modern mese, hét, a nagyvárosi éjszakában játszódó élettörténet egymásutánja és egybefonódása (kirakós darabja) ez a regény. Szereplői korunk partravetettjei: egy jobb életről álmodó utcalány, aki egy különös betegség miatt esténként féreggé változik. Egy sarki drogárus, aki ismeri a bűntudat kitörlésének ősi és titkos szertartását. Egy hatalmaskodó, de fizikailag gyenge strici, akinek végül saját fizetett bérgyilkosával kell szembeszállnia. Egy, az eltartott háztartásbeli szerepbe beleunt feleség, aki önként lesz prostituált, csak hogy történjen végre valami. És mások, akik ideig-óráig a képzeletbeli megapolisz, Kaptárváros alvilági szövevényébe csavarodnak. De vajon létezik-e kiút a kiúttalanságból, menekvés erről a szörnyűséges helyről, vagy igaz a városiak közt terjengő szóbeszéd, miszerint a városon kívül nem is létezik semmi?

Komor Zoltán groteszk, szürreális elemekkel átszőtt történetfüzére lüktető lidércnyomás egy örök sötétségben tengődő világról, ahol bármi megtörténhet, semmi sem túl bizarr, vagy hihetetlen. A rémálmok irányát követő ív a pokol legmélyebb bugyrától egy tündöklő ébredésig kalauzolja az Olvasót.