Kovács László: Kártyások a tűzhányón

Kovács László Sárváron született 1944-ben. A Tinódi Sebestyén Gimnáziumban tett érettségije után az ELTE bölcsészettudományi karán és a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán tanult. Évtizedekig állt a katedrán, pályafutása a budapesti Hajnik Károly Közgazdasági Szakközépiskolában töltött tizenöt év német nyelvtanári és könyvtárosi működéssel zárult. Első elbeszélését a regenytar.hu 2005. évi Novellapályázat rovata közölte. Kisesszéi, novellái jelentek meg a Kláris irodalmi-kulturális folyóiratban, karcolatai a Magyar Fórumban, valamint novellái az Ausztria nekünk című antológiában (Vitis Aureus, 2009). Első önálló, kisprózai írásokat tartalmazó kötete (Az éhes őrnagy) az Ad Librum kiadásában látott napvilágot 2009-ben. Most második önálló kötetével jelentkezik. A címadó szatírikus írást elsőként a Mentrópia (www.mentropia.hu) tette közzé 2009-ben.

„A miniszterek és szövetséges vendégeik behajóztak a helikopterekbe, megperdültek a rotorok, és a gépek a pompázatos vadászkísérettel felröppentek a négyezer méter magasan levő kráter alá. Az urak kiszálltak, szép komótosan leterítették a magukkal hozott plédeket a még langyos tufára. Meghányták-vetették az ügyes bajos dolgokat, terveket kovácsoltak, majd döntéseket hoztak volna, de a tanácskozás a süketek párbeszédévé alakult. Szerencsére nem felejtették otthon a magyar nyelvzsenit, dr. Délib Ábelt, aki azonnal jeltolmácsolással próbálkozott.”

(Kártyások a tűzhányón)