Kovács Viktória: Nicsak! Mi beszélünk!

Kedves Olvasóink!

Ezt a könyvet - zsenge korunk ellenére - saját kútfőből, mi írtuk nektek!

Na jó, visszaveszünk az „arcoskodásból” és pontosítunk: alvás közben diktáltuk anyának, aki teleportálás útján magához vette a gondolatainkat és megosztotta veletek.

Fény derül többek között arra, miért teljesen fölösleges hivatalos nevet adni egy gyereknek, vagy arra, hogyan lesz egy hosszúnadrágból pár hónap alatt tangabugyi. Tanácsot adunk, hogyan kell otthon felépíteni egy igazi rabszolgatartó társadalmat, vagy hogyan kell észrevenni a víz alatt leselkedő paparazzót. Megismerkedhettek egy gyógyüdülés és több rekreációs nyaralás részleteivel, és elmeséljük, miért van az útlevélképünkön az arcunk belecsúszva a tokánkba. Pénzügyi tréningünk során eláruljuk, hol számít helyi valutának a sör. Bemutatkozik egy Vírus is, amelyik nálunk járt és demót tartott, hogyan fog ezentúl minden feltűnésekor végigvonulni a családon. Bemutatunk túlélési technikákat, amelyekkel a világ és a felnőttek által ránk mért megpróbáltatásokon lehet túljutni, és olvashattok azokról a gyenge próbálkozásokról is, amivel a felnőttek minket akarnak megszelídíteni.

Reméljük, hogy eddigi életünk bölcsességeit ti is hasznosnak találjátok!

Üdv!

Julcsi (2 éves) & Ádám (6 hónapos)