„Ahogy nézelődött és turkált a polcokon tornyosuló állatfigurák között, egyszer csak egy kis zebra akadt a kezébe. Ilyen állata még nem volt otthon. Ahogy meglátta, azonnal megszerette, és úgy döntött, nem is válogat tovább, azt kéri ajándékba. Anyukája azonban a felnőtt szemével mustrálta a kis figurát, és azonnal megkritizálta a választását.
– Hogy jutott eszedbe épp egy zebrát kérni?! Ez a valóságban egy behemót állat, rúg is, harap is – állítólag –, vad és veszélyes.
De őt már nem lehetett lebeszélni róla. A szívébe zárta, megszerette. Amikor az anyukája látta, hogy nem tágít, elkezdte jobban szemügyre venni a játékot.
– És még ráadásul hibás darab is. A hátán – a csíkok mellett – szürke foltok vannak. Vagy színhibás, vagy elázott szállítás közben, ki tudja. Selejtes, és még csak le sem árazták. Válassz egy másik darabot, vagy eleve másik állatot – mondta.
Hamarosan kiderült azonban, nemhogy hibátlan példány nincs a kis zebrából, de egyáltalában nem volt belőle másik darab. Pedig még a raktárban is utánanézett a segítőkész eladó.
Látta anyukája arcán az elégedetlenséget, de a döntéséből nem engedett, ragaszkodott a játékhoz, így végül megvették.”