Mester Györgyi: A hatodik. Novellák

„Tagadhatatlan, odavagyok a könyvekért. Szeretek olvasni,a legjobb kikapcsolódás számomra egy nívós könyv. Több kedvenc olvasmányom is van, de a legkedvesebb mind közül a „Boszorkányok pedig nincsenek” című. Persze, a tartalomnak köze nincs Könyves Kálmán királyunk híres mondásához, mégis, a legnagyobb hatással ez a könyv volt az életemre...

Kezdhetném azzal, hogy ez a legkedvesebb könyvem egyszer csak

szőrén-szálán eltűnt. Hogy hová lett, máig nem derült ki. Fiatalabb

koromban ugyan többször is lakhelyet változtattam, a költözés

pedig tudottan nagy felfordulással jár, amikor is megeshet, hogy

elmarad tőlünk egy és más. Persze az is lehet, nem így keveredett

el, csupán valamelyik haverom nem adta vissza a kölcsönbe kért

könyvemet.

Egyszóval, komoly lelki traumaként éltem meg, amikor kerestem,

de nem találtam a kedvencemet. A helyzetet csak súlyosbította,

hogy régóta nem adták ki, és még a könyvtárakban sem akadtam rá,

hogy újraolvashattam volna. Elkeseredésemben úgy gondoltam,

ettől az élvezettől egyszer és mindenkorra megfosztott a sors.

Ezért is ért szinte sokként, amikor egyik könyvesbolti nézelődésem

során, a mustrára kitett, új kiadású könyvek között megláttam egy

példányt belőle. ..

Könyvutca blog

Amint látjuk Mester Györgyi nem tartja magát igazi írónak. Mégis olyan szórakoztatóak az írásai, mintha egy igazi író írta volna őket. Mitől is igazi valaki? Nem szeretném és nem is tudom ezt megítélni, mindenesetre nekem ez a novellagyűjtemény igazi volt.

Megérintett, szórakoztatott, meghatott, szívesen olvastam, jól éreztem magam közben. Sőt, olyan érzésem volt, mintha otthon lennék a történetekben, hétköznapiak voltak, ismerősek. Szinte pillanatok voltak, éppen csak felvillantak és már ment is tovább az élet. De azokba a pillanatokba sok minden belefért.