Untener Erika: Kiadjuk magunkat II. Paroli nélkül

Első elismert írásmunkám az általános iskola nyolcadik osztályának irodalom órájához kötődik, amikor is Nyilas Misi szemszögéből kellett a „Légy jó mindhalálig” egy tetszőleges részletét adaptálni. A következő órán Koncz tanár úr teátrális hangsúllyal jelentette be, hogy az egyetlen kitűnő tanuló csillagos ötös dolgozatán kívül van egy kétcsillagos is, az enyém… Azt hittem, ott süllyedek el! Nem kényeztettem el ugyanis a tanáraimat – sem magamat – jó jegyekkel egyéb tantárgyakból. Csak az irodalom érdekelt, még a nyelvtan sem, hiszen megelégedtem azzal, hogy a rengeteg olvasás következtében lefényképeződött bennem a helyesírás.

Aztán jöttek a bökversek, építőtábori szerelmes dalszövegek, tanár-utánzó jelenetek, lakodalmas strófák, végül a gyerekversek, mesék.

Az újságírói pályára a véletlen sodort, és kis kirándulásokat leszámítva nagyrészt a Pénzügyőrbe írtam. Elégedett vagyok e tekintetben. E válogatás szerkesztésekor ismét átéltem a kellemes órákat, amivel beszélgetőtársaim megajándékoztak. Kívánom, hogy szerezzen Önöknek is hasonló élményt az írások újraolvasása, esetleg messzire szakadt rokon, barát, ismerős részére szolgáljon ajándékul ez a könnyed kötet.

S ha vannak még tehetségek mundérban – adjuk ki magunkat ismét!

A szerző