Visszhang kategória bejegyzései

Ez történt az Ad Librum szerzőivel és a kiadványai körül.

Szerzőnkkel történt, Visszhang

A bántalmazó nő

V. Kiss Orsolya e heti gondolatébresztőjében felhívja a figyelmet arra, hogy nem csak férfiak lehetnek bántalmazótípusok.

„Később az interjú alatt kritikával illette az egyik munkatapasztalatomat, amire büszke voltam – történetesen, hogy saját tanfolyamot indítottam –, mégis behívott egy próbanapra. Viszonylag jó fizetést ajánlott, amire akkor nagy szükségem lett volna, de ahogy vele szemben ültem, tudtam, hogy én ide soha nem jövök vissza! Egyszerűen nem hagyom, hogy ilyen tiszteletlenül bánjanak velem. Sajnáltam azokat, akik neki dolgoztak, és sajnáltam a férjét, aki ott ült mellette az interjú alatt – látszott rajta, hogy egy meghunyászkodott férfiról van szó, aki a felesége mellett, hiába tulajdonostárs, labdába sem rúghat.”

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Rohanó világ

„Amikor megvakultam, nem állt meg a világ, de megtanultam lassabbra venni mindent. Azért, hogy odafigyelhessek arra, ami körülvesz.” Jenei András írása a mai világ rohanásáról.

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Édes kis semmiség

Mester Györgyi történetében a karácsonnyal kapcsolatos, kedves hagyományokra, édes kis semmiségekre hívja fel a figyelmet.

„Amikor már végleg feladta, és lerogyott a tört rugójú ócska pamlagra, maga mellé ejtett keze váratlanul beleütközött egy rongyosra nyomódott fedelű, lapos papírdobozba. Valami azt súgta neki, hogy – bár ott okkal nem kereste a díszeket –, ki kell nyitnia, bele kell néznie. Ahogy feltépte a doboz tetejét, a felszálló por megfacsarta az orrát, prüszkölésre késztette, de azonnal látta, megtalálta, amit keresett. Tekergőző, vékony ezüstszálak között, a csomagolóanyagnak használt újságpapírból előbukkantak a díszek. Meghatódva vette kézbe az apró, festett üvegből fújt törpéket, melyekből akkoriban, az ő gyermekkorában, még pontosan hét volt, mára azonban csak három maradt. Mintha először látná, úgy csodálkozott rá az arany- és ezüst halacskákra, végül a doboz alján megtalálta a két kikiricssárga madárfiókát is, melyeket annak idején úgy szoktak felcsíptetni a faágra. Minden egyes figurán még az eredeti cérnahurok is rajta fityegett, az egyikbe pedig, legnagyobb meglepetésére, kibogozhatatlanul belé volt gabalyodva egy szaloncukor. De micsoda szaloncukor! Hiszen azt még az ő édesanyja készítette kézzel, vagy harminc évvel azelőtt, házilag, otthon. Milyen finom is volt az a cukor! Hirtelen a szájában érezte az elomló, édes ízt. A rózsaszín málnaízű volt, a barna kakaós, a citromízű pedig hol sárga, hol meg fehér, attól függően, volt-e otthon citrom, aminek a héját édesanyja lereszelhette.”

Minden kedves Olvasónknak boldog karácsonyt kívánunk!

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Karácsonyi napl(op)ó

Barczikay Lilla kilenc pontban szedte a mulatságos/elkeserítő próbálkozásait, hogy rendes ajándékot adjon szeretteinek.

„November eleje

Először pillantod meg idén a bevásárlóközpontok karácsonyi dekorációját. Megszólal a fejedben a vészharang, jön a karácsony, még egy ajándékod sincs. Konstatálod, hogy még alig kezdődött el a november, teszel néhány gúnyos megjegyzést, hogy lassan már leszedni sincs értelme a díszeket, nyáron fürdőruhában is a Mikulással fogsz pózolni a strandon. Majd a viccet félretéve elhatározod, hogy ebben az évben időben elkezded a karácsonyi bevásárlást.”

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Ünnepek cukrász szemmel

„Itt vannak az ünnepek. Azonban mielőtt elégedetten leülhetnék a férjem, anyukám, nagynéném vagy a testvéreim mellé a fa körül, komoly mennyiségű és drasztikus munkarengetegből kell élve kijutnom.” Krencz Nóra ezen a héten arról mesél, miként éli meg a karácsonyt megelőző napokat.

„Az nem is olyan nehéz munka, ugye? Csak tortát kell kenegetni.”

Könyveinkkel történt, Visszhang

„Rengeteg kérdést érint, igazi gondolatébresztő, érzékenyítő könyv”

V. Kiss Orsolya regénye megint bloggerkézben járt. Köszönjük a kritikát Patríciának!

Most sem bírtunk ellenállni a kísértésnek, hogy szemezgessünk kicsit a legjobb mondatokból:

„A magyar irodalomban egyelőre még gyerekcipőben jár a domestic noir műfaja. E történetek központjában egy olyan – általában női – karakter áll, aki bántalmazó kapcsolatban él, bár sok esetben ez a bántalmazás inkább lelki természetű. V. Kiss Orsolya kisregénye egy hasonló problémával szembesíti főhősnőjét, Jankát.”

„A könyv terjedelméből ítélve, egy egyszerű chick litre számítottam. Ezt az első fejezetek némileg alá is támasztották. Janka a harmincas évei küszöbén, felszolgálói munkáját élete középpontjába helyező egyedülálló fiatal nő, aki bizony már izgatottan várja, hogy a nagy ő betoppanjon az életébe. Egyedülállóságára némileg nyomasztóan hat, hogy legjobb barátnői szinte mind elköteleződtek már.”

„Rengeteg kérdést érint, igazi gondolatébresztő, érzékenyítő könyv, ami a párkapcsolaton belüli bántalmazás, az áldozathibáztatás mellett olyan hétköznapi témákat is érint, mint a szingliség, az elköteleződéstől és az újrakezdéstől való félelem, a barátság vagy a felnőtt anya-lánya kapcsolat.”

A teljes recenzió itt olvasható.

Szerzőnkkel történt, Visszhang

A hópihék titka

Jenei András e heti bejegyzésében arról mesél, hogyan győzte le viszolygását a hóval szemben, miután megvakult.

„Gyerekkoromban nagyon szerettem a havat. Talán azért, mert volt…

Vártuk a telet, ami hidegebbnek tűnt, mint a mostaniak – ennek semmi köze részemről a globális felmelegedéshez –, s mégis jobban bírtuk a mostaninál. Tovább voltunk kint, elázva robogtunk be a házunkba a kályha melegéhez, de azt is csak már akkor, mikor szüleink szó szerint berángattak.

– Nézd meg, csuromvíz vagy már a hótól! – mondták.”

Könyveinkkel történt, Visszhang

„…nagyon örültem, hogy az írónő kifejezetten sok oldalt szentelt Janka „gyógyulásának” és felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire ragaszkodunk a mintáinkhoz a párkapcsolatainkban”

Újabb kritika jelent meg A herceg fekete lovon érkezett című regényről. Köszönjük szépen Annának!

Ízelítő a kritikából:

„Nagyon rövid könyvecskéről beszélünk, egy kisregényről, amelyben rohamtempóban halad a cselekmény. A szereplők egyszerűek, kissé idealizáltak, de pont ezért nagyon könnyen meg lehet őket szeretni.”

„…nagyon örültem, hogy az írónő kifejezetten sok oldalt szentelt Janka „gyógyulásának” és felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire ragaszkodunk a mintáinkhoz a párkapcsolatainkban is, és mennyi mindent képesek vagyunk eltűrni a látszat szeretetért és intimitásért cserébe. ”

„Ez tényleg egy olyan téma, amiről nagyon sokat kell beszélni, mert Magyarországon az asszonyok szoknyája még mindig túl sok mindent eltakar. Ahogy Janka története is, úgy minden más történet is sokat segít.”

V. Kiss Orsolya és az Ad Librum Kiadó csapata

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Tudtad? Ha nem választasz hobbit, nem leszel Tolkien

Villax Richárd összegyűjtötte erre a hétre az írás előnyeit más szabadidős tevékenységekkel szemben.

„Tudtad? Ha írsz, nem kell alkalmazkodnod senkihez. Vágod, milyen nehéz egy hat tagú zenekarnak minden tag számára megfelelő időpontot egyeztetnie? Te csak odaállsz a tükör elé, ha férfi vagy, borotválkozol, ha hölgy, fogat mosol (illetve az utóbbi időkben fordítva), és elkiáltod magad: „öt perc múlva próóóba!” Határozott hátrány, hogy nincs kivel összeveszni, és kudarc esetén feloszlani sem tudsz, csak egyszer, a végén.”

 

Szerzőnkkel történt, Visszhang

Az igazi ajándék

Mester Györgyi e heti csodaszép karácsonyi novellája a gyermeki odaadásról szól.

„Öt karácsony telt el a születésem óta, bár én ebből leginkább csak az utolsó hármat érzékeltem, az azt megelőző időszakból csupán halvány emlékképeim maradtak. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy minden évben állítottunk egy szép, sudár fenyőfát csillogó díszekkel felékítve, volt mákos és diós bejgli, és mindig lapult valami meglepetés is számomra a fa alatt: leginkább képeskönyv, egy kisebb vagy nagyobb mackó, édesség, esetleg labda. Baba egyáltalában nem került a fa alá. Hogy miért nem kaptam babát, annak nem igazán tudtam az okát. Csak később derült ki, hogy édesanyám sem nagyon babázott gyermekkorában, ő a hasznosabb, komolyabb játékokat kedvelte.”