Ez történt az Ad Librum szerzőivel és a kiadványai körül.
Ma Mester Györgyi romantikus verse olvasható itt és szerzői oldalán. Reméljük, minden kedves Olvasónkat elfogott a téli, ölelkezős hangulat!
Szeretném, ha esténként
otthonunkban várnál,
kinyitnád az ajtót,
s karjaidba zárnál.
Könnyű csókot lehelnél
fagytól dermedt számra,
míg az ajtón betódul
a decemberi pára.
Szőke hajam tincseiből
kiűznéd a gondot,
s mire estét harangoznak,
lehúzzuk a rolót.
Félhomályban nem világít
csak szerelmünk lángja,
két ilyen bolondot
szült-e még a fáma?
Hogy látja a vadászatot és az orvvadászatot egy volt nyomozó? Miként ír önmagáról és az emberről vadásztörténeteiben? Interjú készült a Könyv Gurun Vida Gusztávval, a Volt egyszer egy Gencs szerzőjével.
„A nyomozás során a cél az elkövető, vagyis a tett bizonyítása, míg a vadászat során maga az állat élete a tét” – fejtegeti Vida Gusztáv, mi a hasonlóság a nyomozói munka és a vadászat között. A Volt egyszer egy Gencs című vadásztörténeteit az Ad Librum Kiadó gondozásában a közelmúltban publikáló szerző az interjúban beszél írói időbeosztásról, a verseiről és arról is, hogy mivel próbálja meggyőzni a vadászatot elítélőket.”
Krencz Nóra ezen a héten újabb részletet hozott a New Orleans-i lányokból szerzői oldalára.
„Timy a koncert után Lawreynál aludt, és vasárnap is csak késő este ment haza. Halkan beosont a házba, de anyja még nem feküdt le. A kanapén ült, és szótlanul meredt maga elé.
– Szia!
– Miért csak most jöttél haza? – nézett fel Donna.
– Felnőtt nő vagyok. Azt hiszem, nem kell már beszámolnom arról, hogy mikor mit teszek. Úgysem leszek már itt sokáig. A papa hol van?
– Kettőt találhatsz.
– Értem. Akkor jó éjszakát!
– Várj egy kicsit! – Donna könyörgőre fogta. – Beszélgessünk!
– Beszélgessünk? Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kérted ezt tőlem. Egyszer sem. Miért? Mert nem érdekeltelek. Mi változott? Ja, igen, az, hogy a papa el akar válni, és félsz, hogy nem lesz senkid, akinek a vérét szívhatod. Ha másképp álltál volna hozzánk, akkor most lenne férjed és lányod is.
– Kérlek, kicsim! Nem akarlak elveszíteni.
Timy nem tudta, mit válaszoljon.
– Jó éjszakát! – mondta, és felment a szobájába.
Anyja utolsó mondata őszintén hangzott. Sajnálatot érzett iránta, de mégis érzéketlenül ott hagyta, mert képtelen volt túltenni magát az elmúlt éveken, amiket gyakorlatilag az anyja figyelme nélkül töltött el. Most mégis úgy érezte, hogy ha a szülei el is válnak, nem utasíthatja el őt, és adnia kell egy utolsó lehetőséget a kapcsolatuknak.”
A herceg fekete lovon érkezett című regényről újabb kritika született. Köszönjük szépen Katicának! 🙂
Néhány mondat a kedvenceink közül:
„A sok szexi alfahímről szóló könyv után igazi felüdülés volt arról olvasni, hogy nem minden híres, jóképű, irányításmániás férfi álmaink lovagja.”
„A regény nagy kérdése, hogy hol a határa annak, amit egy nő még kompromisszumra készen elviselhet, és hol válik egy kapcsolat csapdává, amiben a tét az önbecsülése és a testi épsége?”
„Valójában a könyv legizgalmasabb része számomra nem is a tettlegesség volt, hanem az oda vezető út. Sokan nem tudják, hogy nem csak az bűn, ha valakit megütnek, de már az is, ha lelkileg bántalmazzák. Ebben a regényben pedig megtalálható a lelki bántalmazás minden tünete.”
„…nagyon fontos, hogy egy-egy ilyen történet eljusson azokhoz, akiknek megerősítésre van szükségük, hogy egy ilyen kapcsolatból ki merjenek lépni.”
A teljes kritika itt olvasható.
V. Kiss Orsolya és az Ad Librum Kiadó csapata
Barczikay Lilla ezen a héten újabb novellát hozott el nekünk, ezúttal különleges barlanglakó lényekről, akiknek dönteniük kell játék és szabály, élet és halál között.
„Vidám énekszó tölti be a hegy hatalmas barlangját.
A kupola alakú terem összes lakója kórusban énekel. Arról, ami éppen eszünkbe jut. Mert az idő nem telik magától.
Madarak vagyunk. Fészekrakó, fekete tollú énekesmadarak. Vagy denevérek. Igéző szemű barlanglakók. Még nem hagytuk el a barlangot, de el fog jönni az az idő is. Egyelőre csak ülünk a fészkünkben és játszunk. Mint a gyerekek. Vagy a fiókák. Kihasználva minden lehetőséget a szórakozásra, feszegetve a portyázásról visszatérő felnőttek türelmének egyre szűkölő határait.”
Mire nem képes egy bögre tea az írói kézben? E heti gondolatfolyam Jenei Andrástól.
„Ott álltam belvárosi, első emeleten lévő lakásunk szobájának ablakában, és behunytam a szemem. Kezemben egy kellemesen meleg tea egy egyszerű bögrében, melynek íze és illata nemcsak simán eltöltött, hanem több erővel segített gondolkodni, mint a csend, ami körülvett.
Csend? Hiszen nem is volt csend. Sőt, egyenesen lárma fogott közre.”
Mester Györgyi egy nem szokványos történettel készült Miklós napjára.
„Épp egy ilyen szakaszon járt, amikor valamiféle belső megérzés folytán, felnézett az emeletes házra, amely bal kéz felől magasodott az utcafrontra. Az erkély alatt, egy függeszkedő, sötét emberalakot pillantott meg.
Betörő – futott át az agyán. A házban egyetlen lámpa sem égett, bár a földszinten közértet működtetett a tulajdonos. Ismerte, ilyenkor már nyitva szokott lenni. Ha most nincs, akkor ez azt jelenti, a háziak téli szabadságukat töltik. Talán valahol, a Bermudákon süttetik a hasukat. Az üresen álló ház meg szabad préda. Zsíros falat, hiszen a lakói közismerten jómódúak.”
A héten Szakáczky Edit egy különleges videóval készült olvasóinak.
A rend kedvéért álljék itt is a teljes vers.
Kalandozás a lélek útjain
Hosszú, sötét lépcsősoron visz az út a mélybe,
lelkek apró zegzugának bűvös rejtekébe.
Hol megannyi titkos ajtó keresi majd kulcsát,
s gyermekszívű balga vándor írja újra múltját.
Nem is sejted, mit hoz még e furcsa kaland neked,
csak útra kelsz a hős vezérrel, ki végig ott lesz veled.
Tonnás súlyok, furcsa lények, démonok és rémek,
erdő mélyén elveszetten bolyongó remények…
Száz izgalmas út előtted, vadregényes tájak,
hol majd boldog pillanatok s éles csaták várnak.
Rajtad múlik, merre indulsz, te mutatsz már irányt,
de bátor szívvel, erős hittel minden próbát kiállsz.
Lehetsz harcos amazon, lovag vagy királylány,
tiéd lehet bármi kincs, mit szívedben kívántál.
Hisz a legpusztítóbb esőre is jöhet még szivárvány,
csak leporolod szép, új ruhád, s felállsz, ha hibáztál.
Nem számít, ha masszív kőfal, óriás szakadék,
bármit osztott rád a sorsod, mint a szappanbuborék…
Kipukkad és elszáll, napod felragyoghat.
Nincs bénító súlya már a nehéz tegnapoknak.
Merre tovább, mi vár még rád? Sorsod a kezedben.
Fogd a kulcsát, s találd meg az ajtót, mi beenged.
A kedves Olvasók most beleolvashatnak Krencz Nóra első történetének, szárnypróbálgatásának egy részletébe, amelynek a New Orleans-i lányok címet adta. A történet Nóra szerzői oldalán érhető el.
„A hétköznapok nem teltek túl kellemesen, hiszen Mary és az apja, Martin kapcsolata egyre feszültebbé vált. A szombat estéket Mary minden héten a kis kocsmában töltötte Jackkel, hogy legalább egy éjszakára elfelejthesse Leslie-t. Amíg a fiúval és a barátnőivel volt, nem nyomasztotta az otthoni légkör.
Jackkel minden koncert után kettesben maradtak. A fiú nagyon figyelmes volt, és kedvessége bizalmat ébresztett Maryben. Az érzelmeik hétről hétre egyre jobban elmélyültek, egész addig, míg a lánynak be kellett vallania magának, hogy bizony szerelmes. Jack szintén szerette őt, így amikor ez tudatosult bennük, belátták, hogy a kapcsolatuk kinőtte a szombat esti bulikat. Már hétköznaponként is találkoztak, s miután Mary óráinak vége lett, együtt sétáltak New Orleansban.”
Barczikay Lilla minden kedves érdeklődőt vár jövő héten csütörtökön az irodalmi estjére. Lássuk az ő szavaival.
Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt 2016. december 8-án a budakalászi Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtárban, ahol Barcza Katalinnal beszélgetek 19:00 órától. Az irodalmi est keretein belül teret kapnak a közönség kérdései, és lesz lehetőség dedikáltatni is. Könyvek a helyszínen kaphatók. A belépés díjtalan.
Remélem, találkozunk!
További részletekért kattintsatok ide.
