Ez történt az Ad Librum szerzőivel és a kiadványai körül.
Jenei András e heti írásából megtudhatjuk, hogyan, mikor láthat egy nem látó is.
„Álom. Egy szó, ami varázslatos, mély és igazán semmit sem tudhatunk róla…
Amióta világ a világ, érdekelte az embereket, hogy hol járunk, amikor álmodunk. Mi az a forma, ahol a nem létező – legalábbis nem minden formában létező – élet játszódik? Mi szabja meg, hogy mit látunk, érzünk „odaát”, és mi dönti el, hogy az jó, kellemes vagy éppen lidérces?”
A Megszámlálhatatlan ismét kedvező kritikát kapott. Köszönjük szépen Noéminek!
Szemezgettünk a szívünknek legkedvesebb mondatokból:
„Az egyik [pozitívum] a főszereplő fiúnk. Imádtam a karakterét. Nem az a tipikus YA hősszerelmes szereplő, mégis nagyon szerethető és érdekes jelleme van. Üde színfolt, mind a könyvben, mind a YA férfi főszereplői között is.”
„Az első perctől fogva csak úgy faltam a lapokat és magába szippantott az egész.”
„A világa elég egyedi és mindennel együtt érdekes is, valamint karakterek szerethetőek. Nagyon erős a kezdése, és folyamatosan fenntartja az ember kíváncsiságát.”
„Az idei év egy nagyon jó könyve volt a Megszámlálhatatlan, amit szívesen elolvasok bármikor újra.”
A teljes recenzió itt érhető el.
„A bántalmazó férfi legfőbb motivációja, hogy uralkodni akar a másik felett. Nem ismeri az egyenrangú kapcsolatot, ahol mindkét fél szabadon és biztonságban fejezheti ki önmagát. Számára vagy az alávetett vagy az uralkodói viszony létezik, és mivel alárendelt szerepbe nem szándékozik kerülni, ezért mindent megtesz, hogy átvegye az irányítást a másik felett, ő ekkor érzi magát egyensúlyban.” Gondolatébresztő írás V. Kiss Orsolyától.
„A bántalmazó férfi minél gyorsabban igyekszik elérni az intim kapcsolatot. Már az első találkozások alkalmával házasságról, gyerekekről beszél. A lényeg, hogy gyorsan igyekszik bekerülni a nő intim szférájába, minél előbb lefeküdni vele, vagy felmegy a nő lakására, vagy megismeri a nő legféltettebb titkait vagy a barátait, családját.”
Mit tehet egy idős asszony, ha tudja, csak egyetlen fogadott unokája szereti igazán, a többi csak az örökségre vár? Mester Györgyi kedves, megható története hűségről és odaadásról elolvasható szerzői oldalán.
„Kilépett a tornácra, és felnézett az égre. Kezét a szeme elé kellett kapnia, olyan vakítóan ragyogott a nap az őszi ég kékjéből. Novemberi délelőtt volt, a nap mégis hétágra sütött.
Pillantása az égről lejjebb ereszkedett, kényszerűen követte a hatalmas diófáról hintázva, libegve alászálló, szárazon zizegő, megsárgult leveleket. A fa szinte lombtalan volt, teljesen levetkőztette az ősz, így az ágak között bújócskázó lenge szellőnek már semmi dolga nem akadt. Mivel nem volt mit leszakítani az ágakról, meg is unta a játékot, és továbbállt.
Ősz van megint – futott át az agyán. A sokadik ősz, számára épp a nyolcvanadik. A száraz, töpörödött levelekről az öregség, az őszről az elmúlás jutott az eszébe. Sokat gondolt rá az utóbbi időben, megtehette, egyedül élt, hosszú évek óta özvegyen. Gyerekük nem volt, hát a testvére gyermekeit kicsit a magáénak tekintette. Míg az elmúláson mélázott, ösztönösen elindult a kamra felé, hogy magot szórjon az éhesen káráló baromfi elé. Hiába no, az évtizedek során megszokta ezeket a reggeli teendőket. Úgy tette a dolgát, hogy szinte tudomást sem vett róla. A hátsó udvaron, jöttére, a csibék meg néhány kacsa azonnal odasereglettek. Csak a nagy, cifrán tarka, öreg kakas nem vegyült az eleségen torzsalkodó szárnyasokkal. Dölyfösen, udvari rangja biztos tudatában lassan lépegetett felé. Amikor a közelébe ért, csőrével váratlanul odavágott a hosszú szoknya takarásában lapuló bokájához. Hess innen, te cudar! – szólt rá mérgesen. Fránya kakasa! Ez volt az utolsó, hogy megcsíptél! Aztán csak magában folytatta: odaadlak az Erzsinek, úgyis annyiszor kért már, adjak neki egy kakast, mert nem tojnak eleget a tyúkjai.”
Megjelent az első kritika V. Kiss Orsolya regényéről, A herceg fekete lovon érkezettről! Köszönjük szépen a Hagyjatok! Olvasok! bloggerének! 🙂
Kedvenc részeink a recenzióból:
„Érdekes, amikor egy történet azzal foglalkozik, hogy mi történik, amikor egy hétköznapi nőt vagy férfit valaki kiemel a mindennapjaiból, hogy a híresek (párjának az) életét élje!”
„Tetszett, hogy voltaképpen megismerjük Jankát, az ügyes pincérnőt, aztán eltöltünk vele egy évet. Vele vagyunk a boldogtalan szingliségben, a párra találásakor, a szerelmes hetekben, a szomorú hónapokban, a depressziós időszakában és a talpra állását is nyomon követjük.”
„Nagyon magyar a történet hangvétele és a párbeszédek stílusa, bármelyik kávézóba beülve hasonló beszélgetésekbe botlik az ember. Reálisnak tartom azt, ahogy Janka a barátnőivel kitárgyalt mindent, ahogy alkalomadtán elhanyagolta őket Dávid miatt és hogy végső soron mégis ott voltak egymásnak hárman.”
„Érdekes élmény volt egy ennyire rátelepedő kapcsolatban élő nő mindennapjairól olvasni és kicsit jobban rálátni a témára.”
A teljes szöveg itt olvasható el.
„Pár napja volt egy izgalmasabb vadászkalandom. (Lehet, hogy csak én fújom fel.) Korán kelő vagyok, ha közelít az óra hajnali háromhoz, már nem fekszem vissza. Olvasok, kávét főzök, bekészítem a kandallókat, tájékozódok a hírportálokon. Így nem esett nehezemre, hogy korán nekiinduljak. Ennek – persze – van egyéb praktikus oka is: ilyenkor még senki nem vág neki, így normális utakon feljuthatok a területemre – kezdi elbeszélését Vida Gusztáv.
Vida Gusztáv vadászkalandja valóban izgalmas, az embernek borsózik a háta, ahogy olvassa.
Szakáczky Edit a napokban a következő remeket tette közzé szerzői Facebook oldalán:
Ritkán írok indulatból. Pedig… 
Hatékony. 
„Ő” az egyik…
Görbe a tükör… és a bolond csak üvölt,
hogy hol hát a gyönyör, még mindig csak gyötör
a vágy a szenvedéllyel, hogy m’ért szenved éjjel
és nappal, tavasszal, ősszel és télen, egészen,
és túl merészen, mint szajha a tengerészen.
De kérem! Nem értem, hol van az megírva,
hogy csak sírva, papírra írva van joga a szívnek
élni, félni, szeretni, remélni!?
Ennyi. Csak tovább menni. Menni és nevetni,
ölelve szeretni, a legjobbat keresni,
…minden mást feledni.
Érdemes követni Edit oldalát, mert folyamatosan frissül!
Hegedűs Ritának tanárként van lehetősége felfedezni a gyerekekben a tehetséget, és él is munkája adottságaival, és írásra készteti őket. Erről mesél e heti bejegyzésében.
„Tudom, hogy nem mindenkinek van ehhez kedve vagy lehetősége. Nálam mindkettő adott, így szeretnék segíteni másoknak is, akik gyerekfejjel valami érdekeset mutatnak magukból. Nem biztos, hogy meg is akarják mutatni, előfordul, hogy véletlen a felfedezés öröme és meglepetése, de annál izgalmasabb.”
Krencz Nóra e heti bejegyzésében megoszt velünk néhány érdekességet Megszámlálhatatlan című könyvéről.
„Többször is említettem már, hogy nehéz időszakon mentem keresztül, amikor megírtam a regény első fejezetét. Papírra vetettem mindent, ami akkor és ott kikívánkozott belőlem, de abban a lelkiállapotban nem szántam rá magam, hogy kitaláljam a szereplőim nemét.
A könyv megjelenése óta a fülembe jutott, hogy néhányan kissé zavarba jöttek, amikor ráébredtek, hogy az általuk elképzelt gyenge és csetlő-botló nő, valójában hímnemű egyed. Őszintén szólva fogalmam sincs honnan jött a késztetés, hogy egy férfi szemszögéből meséljem el, de azt kell mondjam, imádtam. Olyan könnyű volt dolgozni vele. Ő egy jó „alapanyagnak” számított. Különösen azért tudtam nagyon ráhangolódni a karakterére, mert egyes szám első személyben írtam meg mindent, amin keresztülment, így tökéletesen azonosulni tudtam vele, és az olvasó is közvetlenül ismerheti meg a gondolatait, a reakcióit és a véleményét.”
Mandi nem lógatta a lábát, íme a második kritikája Barczikay Lilla sorozatának folytatásáról, a Bátyám könnyeiről. Köszönjük szépen az őszinte véleményed!
Szemelvények a recenzióból:
„… ezt a részt már egy az egyben a gördülékeny stílus viszi el a hátán.”
„Tetszik, hogy az írónő nem fél hozzányúlni a karakterekhez. Aki útban van, fogja, és kezébe ad egy hullazsákot, hogy a sztori végére biztosan föld alá kerüljön.”
„Vannak, akiknek a regény jön be, de egy ilyen stílust, amit nem igazán tudnak kihasználni regényformában, lehet, hogy novelláskötetnél érdemesebb lenne kamatoztatni.”
