Szerzőnkkel történt kategória bejegyzései

Kalandozás a lélek útjain

A héten Szakáczky Edit egy különleges videóval készült olvasóinak.

A rend kedvéért álljék itt is  a teljes vers.

Kalandozás a lélek útjain

Hosszú, sötét lépcsősoron visz az út a mélybe,
lelkek apró zegzugának bűvös rejtekébe.

Hol megannyi titkos ajtó keresi majd kulcsát,
s gyermekszívű balga vándor írja újra múltját.

Nem is sejted, mit hoz még e furcsa kaland neked,
csak útra kelsz a hős vezérrel, ki végig ott lesz veled.

Tonnás súlyok, furcsa lények, démonok és rémek,
erdő mélyén elveszetten bolyongó remények…

Száz izgalmas út előtted, vadregényes tájak,
hol majd boldog pillanatok s éles csaták várnak.

Rajtad múlik, merre indulsz, te mutatsz már irányt,
de bátor szívvel, erős hittel minden próbát kiállsz.

Lehetsz harcos amazon, lovag vagy királylány,
tiéd lehet bármi kincs, mit szívedben kívántál.

Hisz a legpusztítóbb esőre is jöhet még szivárvány,
csak leporolod szép, új ruhád, s felállsz, ha hibáztál.

Nem számít, ha masszív kőfal, óriás szakadék,
bármit osztott rád a sorsod, mint a szappanbuborék…

Kipukkad és elszáll, napod felragyoghat.
Nincs bénító súlya már a nehéz tegnapoknak.

Merre tovább, mi vár még rád? Sorsod a kezedben.
Fogd a kulcsát, s találd meg az ajtót, mi beenged.

New Orleans-i lányok – Mary

A kedves Olvasók most beleolvashatnak Krencz Nóra első történetének, szárnypróbálgatásának egy részletébe, amelynek a New Orleans-i lányok címet adta. A történet Nóra szerzői oldalán érhető el.

„A hétköznapok nem teltek túl kellemesen, hiszen Mary és az apja, Martin kapcsolata egyre feszültebbé vált. A szombat estéket Mary minden héten a kis kocsmában töltötte Jackkel, hogy legalább egy éjszakára elfelejthesse Leslie-t. Amíg a fiúval és a barátnőivel volt, nem nyomasztotta az otthoni légkör.

Jackkel minden koncert után kettesben maradtak. A fiú nagyon figyelmes volt, és kedvessége bizalmat ébresztett Maryben. Az érzelmeik hétről hétre egyre jobban elmélyültek, egész addig, míg a lánynak be kellett vallania magának, hogy bizony szerelmes. Jack szintén szerette őt, így amikor ez tudatosult bennük, belátták, hogy a kapcsolatuk kinőtte a szombat esti bulikat. Már hétköznaponként is találkoztak, s miután Mary óráinak vége lett, együtt sétáltak New Orleansban.”

Meghívó

Barczikay Lilla minden kedves érdeklődőt vár jövő héten csütörtökön az irodalmi estjére. Lássuk az ő szavaival.

Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt 2016. december 8-án a budakalászi Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtárban, ahol Barcza Katalinnal beszélgetek 19:00 órától. Az irodalmi est keretein belül teret kapnak a közönség kérdései, és lesz lehetőség dedikáltatni is. Könyvek a helyszínen kaphatók. A belépés díjtalan.

Remélem, találkozunk!

További részletekért kattintsatok ide.

A fehérlap-szindróma

Bizony van, amikor csak úgy dől belőlünk a szó, ha írásról van szó, van, hogy rá se tudunk nézni a fehér lapra. Erről beszél e heti posztjában Jenei András.

„Olvastam egy írótól, hogy mindenhová viszi magával a laptopját, mert írnia kell. Ebből él, ha tetszik, ha nem, mindenből betűket kell faragnia ahhoz, hogy meglegyen a betevő. No, és találkoztam a másikkal is, aki befűzte anno a papírt az írógépbe, és amikor leütötte volna az első betűt, rájött: nem tudja, hogy mit írjon, és rátört a hányinger…”

Sírás az újságírásról

Villax Richárd ezen a héten az újságírás nehézségeiről ír.

„Ez a bejegyzés négy évet váratott magára. Amikor ‘12 végén megszakadt a kapcsolatom egy online férfimagazinnal – és vele együtt csaknem a netes újságírással –, már akkor ki akartam írni magamból tapasztalataimat, érzéseimet. De lett helyette a Fanyűvők regény. Azóta néhány gondolat persze elhalványult, viszont érkezett helyükbe új tapasztalat.”

Janka és barátnői, avagy miért fontos a támogató női kör

V. Kiss Orsolya újabb gondolatébresztő írása nőknek arról, hogy ne veszítsük el barátnőink, édesanyánk, testvérünk támogatását.

„A regényem főhősének, Jankának három fontos szereplő is jelen van az életében, akik végigkísérik szerelmi történetének hullámhegyeit és -völgyeit, ott állnak mellette, és a saját életükkel is alakítják az övét. Ők a barátnői, Edina és Vali, valamint anyukája. Amikor azonban Janka álma teljesül, és Dávid oldalán „a celeb barátnőjeként” élheti mindennapjait, eltávolodik tőlük.”

Valaki követ

Mester Györgyi e heti novellája ezekre a hideg, szürke, ködös időkre.

„Ahogy a meleg lépcsőházból kilépett az utcára, azonnal arcul csapta a hideg hajnal kellemetlenül nyirkos lehelete. A szemerkélő köd a korai kelés miatt eleve rossz hangulatát csak még borongósabbá tette.

Kedvetlenül kezdte szaporázni a lépteit, hogy legalább a fél hatos buszt el ne szalassza, mert a végén még elkésik a munkahelyéről.

Már percek óta caplatott az egyre sűrűsödő, tapadós nedvességben, amikor a csendből kihallani vélte egy másik cipő kopogását. A léptek, igazodva az övéhez, egyenletesen csapódtak az aszfalthoz, állhatatosan követték.”

Huszonegy egész négy tized

Vida Gusztáv hatalmas vaddisznót lőtt a napokban. A vadásztörténet itt olvasható.

„Ekkora disznót én még nem lőttem. (Tegnap hajnalig.) Fél centivel kisebbem van. Mifelénk nem szokásuk nagy agyarakat növeszteni. És meg sem nőnek. Nem hinném, hogy csupán azért, mert idő előtt agyonlődözzük őket. A populáció génjeiben is lehet valami. Egy-két év is eltelik, amíg ekkora esik itt. Főleg súlyban. (Egy hetvenkilós kannak is lehet ily hosszú foga.) Zsigerelve, orr nélkül százharminc kiló. Meg se tudtam mozdítani. Költői túlzás.”

Mondd, miért?

Szakáczky Edit újabb versét tette közzé szerzői Facebook oldalán.

Ismét a térképről…
Sokan felteszik ezt a kérdést… Van, aki másnak, van, aki önmagának, vagy éppen is-is…
Hogy kaphatunk-e valódi, megnyugtató választ? Talán soha.
Talán életünk végéig őrlődünk majd gyötrő kételyek közt, és sosem tudjuk meg, hogy elárultak-e, könnyelműen eldobtak, feláldoztak-e valami értékeset… Pusztán gyengeségből…

Mondd, miért?

Ha összedőlnek a hidak,
és nem nyújt semmi vigaszt,
és nem látod az utat,
csak erő után kutatsz…

Ha csak élni próbálsz,
ha levegő után vágysz,
ha elhagyhat mi hitvány,
ha elveszhet mi nincs már.

Mi talán még sosem volt,
mint délidőben fenn a Hold,
míg csak várod benn a jót,
remegve, puha takarót…

Mik vad tövissel betakarnak
fájnak, pedig jót akarnak…
Mit sosem mondtál el szavakkal
csak háborúztál a falakkal…

De miért kellett, hogy így legyen?
A sors miért bánt el így veled?
Mi volt hát a mindened?
A félreismert Istened…

“Nagyon tanulságos más-más kultúrák ablakain keresztül kinézni a nagyvilágra”

Könyv Guru a napokban interjút készített Sajter Gizellával, mely itt olvasható.

“Néha olyasmit is olvasok, amit a legkevésbé sem kedvelek, mert jó ötleteket adhat” – meséli Sajter Gizella, akinek a napokban jelent meg első verseskötete, az Ad Librum kiadó gondozásában publikált Tudatelégtelenség. Az Olaszországban élő költőnő az interjúban beszélt belső otthonteremtésről, a fotózás és a költészet kölcsönhatásáról, arról, miért vitázik folyamatosan önmagával, hogyan kéne a költészetet az iskolában tanítani és hogy miért nem aggódik, ha nem jön az ihlet.