Szerzőnkkel történt kategória bejegyzései

Reggeli áhítat

Mester Györgyi természeti képekkel teli versei nyugalmat hoznak az ember lelkére. Álljon most itt az egyik a kettő közül, a második írói oldalán olvasható el.

Reggeli áhítat

Csicsereg a reggel, oszlik a homály,
párállik a lég, ébred a táj.
Cseppen a harmat, dőlnek a szálak,
fűbe lapulnak, pihe-puha árnyak.
Kábít a hőség, roppannak az ágak,
nyújtózik a táj, minden víz árad.
A tüdő tágul, az elme meg bámul,
mi’ csoda a reggel, mely szem elé tárul.
Rezdül a levél, langy fuvallat kél,
nap sugarával keringőzik a szél.
Mosoly az arcon, tágul a tér,
a reggel bódulata lelkedig ér.

 

Töredékek

„Mintha, néha érezném, hogy szenvedélyem csillapszik, egy-egy faj újabb egyedének elejtése után. Az a belső képzeletbeli rubrika kipipálva, hát nem halok már meg nélküle…” – Vida Gusztáv gondolatai a vadászatról elolvashatók szerzői oldalán.

„Az elsők… Többféle írás van, az első, fölfokozott megélésé, s a letisztult, sommázó. Nekem csak az előbbi út a járható, mert hiányzik a kellő számú élményanyag.

Talán lehetne sokkal szebben, összeszedettebben. Némelyikük kifejezetten suta, ügyetlen. Nem baj, egy idő után hagyom is úgy. Az a történet már így rögzült.

Marad. Ez volt. Mitikussá válnak a szavak. Nem szépítek, a valóságot mesélem. A lelkemet írom, a hangulatot.”

Hogyan alakul ki az írásmű

Hegedűs Rita e heti bejegyzésében arról vall, nála hogyan „működik” az írás folyamata, honnan merít ötletet.

„Van egy ötlet… Ennyi lenne? Sokszor valóban csak ennyi. Egy cikkből, egy hírből, egy olvasmányélményből, egy valós, valahol hallott történetből.”

Milyen érzés?

Elindult Sajter Gizella szerzői oldala! A költő első bejegyzésében arról beszél, milyen érzés elkészülni az első verseskötetével, és nyomdába adni azt. Kötete hamarosan megjelenik kiadónk gondozásában.

„Van az a módosult tudatállapot, amikor majdnem extatikus élmény maga az írás folyamata is és a pillanat is, amikor az utolsó pont után rájövök, hogy valamit alkottam, valamit adtam magamnak magamból. Gyerekkoromban sokat beszéltem az ötleteimről, és édesapám sokszor megjegyezte, hogy „ne beszéld ki magadból, írd le!” Gyerekfejjel meg is tettem, aztán a külvilág túlzottam elvonta a figyelmem a belvilágról.”

A dolgok eredete, avagy ennek a posztnak is ez a legfrappánsabb cím

Krencz Nóra e heti bejegyzésében arról mesél, miben gyökerezik az írás iránti rajongása.

„Kisgyermekkoromban még nem ismertem a betűket, de engem mégis lenyűgözött a tevékenység fizikai folyamata. Megfigyeltem, hogy édesanyám az íróeszköz segítségével miként veti papírra a különös alakzatokat, és egy idő után szokásommá vált utánozni a mozdulatot. Rengeteg füzetet és papírlapot firkáltam így össze, míg be nem kerültem az első osztályba.”

„Nagyon ígéretes írónőt fedeztek fel, úgyhogy mentem is olvasni a második kötetet”

Újabb kritika jelent meg az Anyám teremtményeiről. Köszönjük szépen Mandinak!

Néhány mondat a kritikából:

„Az elején kapunk életképeket Nita nemigazán hétköznapi életéből. A sulis intrika kihagyhatatlan, az erejének bemutatása is nagyon jó. Aztán van egy báljelenet, ahol kijelenti a gyám, hogy eladta valakinek Nitát… Ez volt az a pont, ahol először a fejemet csóváltam, hogy ez nem lesz jó…”

„A stílus egyébként gördülékeny, néha bele van csempészve humor, de ez is néha erőltetett (például annál a báljelenetnél, ahol feloszlatják az ünneplőket).”

„Az első kb. 100-150 oldal azért tetszett, mert akkor még olyan események történtek egymás után, amik úgy hatottak, mintha bármikor tényleg megtörténhetnének.”

A teljes kritika a Mandi könyvtára című blogon érhető el.

Halloweeni őrület

Barczikay Lilla beadta a derekát, és elmegy egy halloweeni buliba, annak ellenére, hogy a jelmeze nem lett túl fantáziadús, pedig egy ideig ragaszkodott elrugaszkodott ötleteihez. Lilla e heti bejegyzése itt olvasható.

„Ami a készülődést illeti, két hete zsongok folyamatosan. Valami kreatív jelmezt akartam, de hiába, semmi használható nem jutott eszembe. Gyakori hibám, hogy amikor egy nagy durranással akarok előrukkolni, az ötleteim átlépik a megvalósíthatóság határát. Pontosabban átrepülnek felette és jó darabig meg sem állnak. A használható elképzelésekhez pedig vagy pénz kell, vagy a kutyám. Akit ugyebár nem kellene az egyetem zsúfolt pincéjébe vinni, aztán elé rakni egy korsó sört. Ennél a pontnál mondtam le a buliról, ahogy egyébként mindig teszem. Majd miután, ahogy említettem, külső sugallatra átléptem elkeseredettségemen, lejjebb adtam az igényeimből.”

Sárguló falevél

Wanderer János szerzői oldalán megmutatja a nagyközönségnek néhány régi versét. A kettőből egyet mi is közlünk.

Sárguló falevél

Alkonyodott. Elkoptak a színek
A nap aranyszőke haját bíborba mártotta
A tenger halkan duruzsolt
S egy sirály tűnt fel a távolba’

A föveny melletti parkban béke,
Nyugalom és csend honolt.
Az éntudat jóleső érzése
A boldogságnak udvarolt.

Egyszerre lágyan meglepett
Mintha a lelkemből jött volna elő
Valami szomorú mélabú
– Eljár felettem az idő –

Hűvös pára szállt a Nagy Víz felől
A fákon remegtek a levelek
Susogásuk, mint búcsúzene hatott
Egy lehulló társuk halála felett

Lehajoltam s kezembe vettem őt
Az élettől távozót, az elmenőt.
Az ember is elmúl’, noha remél
Csakúgy, mint e sárguló falevél

Volt olyan, ki szívéhez közel állt?
Kinek, hogy nincs többé, az belül fájt?
Volt-e igaz barátja, aki szenved,
S magának kíván hasonló halott testet?

A révületből magamhoz térve
Körülnéztem s ím, azt vettem észre,
Hogy egy kis csillag már fenn ragyog
– S most én is épp’ oly egyedül vagyok –
Mint az elhullt Nap-színű falevél
S magasan ott, a csöpp égi-tünemény.

Korlátlan a hatalmam

Mit tesz az író, ha összeveszik valakivel? És ha boldogságot lát maga körül? Jenei András a szerzői oldalán válaszol.

„Teremteni vagy pusztítani csupán egy pillanat, s az mégis az örökkévalóságban rögzül…

Emberi lényként a világból érkező impulzusok erősen befolyásolnak. Akkor is, ha a következő tettemen gondolkozom, meg akkor is, ha a következő íráson. Az egyik esetben van, hogy sírni tudnék, nevetni vagy éppen gyilkolni, a másikban talán mást tennék. De ha éppen a buszon felbosszant valaki vagy összekapok egy ismerőssel, mégsem verhetek meg valakit az utcán, ugye?”

Vágyak, álmok, adaptáció

Nicholas Shear, alias Nyíri Miklós mer nagyot álmodni: leghőbb vágya, hogy Szörnyű Álmos tizedes történetét megfilmesítsék.

„Ismeretségi körömben tudhatom Barnóczky Ákos rendező urat (Szőke kóla), akinek nagyon tetszett Szörnyű Álmos tizedes története. Szívesen megfilmesítené, de a nagy álom megvalósulásához a könyvnek először sikerkönyvvé kell válnia! Szívből remélem, nem kell sokat várni ahhoz, hogy a sikerlistákra kerüljön a rendőrök bohókás kalandja.”