Jenei András e heti írásában az emberi kapcsolatokról, egymás segítéséről és megbántottságról beszél.

„Amikor az ember ösztönösen, és mert lénye ezt diktálja, segít. Nem pénzért, nem félelemből, hanem azért, hogy jó legyen. Lehetőleg mindenkinek – még akkor is, ha ez lehetetlen küldetésnek ígérkezik –, és senki ne sérüljön.”