Szeretettel meghívjuk Önöket kiadónknál nemrégiben megjelent Garay Zsuzsanna: Esőcsepp utazásai című könyvének bemutatójára.
Az esemény helyszíne és időpontja:
2017.09.22. 17 óra Fókusz Könyváruház (1017 Budapest, Rákóczi út 17.)
A helyszínen Kása Tímea ajánlja a mesekönyvet az érdeklődők figyelmébe.
A nyíregyházi Sunshine FM reggeli műsorában Olasz Gabi és Podlovics Lajos Mikos Ákost látták vendégül a nemrég megjelent Esküvő Tour című könyve kapcsán. A megújult stúdióban fogadták, ahol nemcsak a könyvről, hanem a ceremóniamesterségről is beszélgettek.
Mester Györgyi e heti novellája A Békakirály mese mai, modern, szomorkás változata.
„ Harminc év nem kevés idő egy házasságban. Ilyen hosszú ideig együtt élni valakivel, akit egykor hőn kívántunk, imádtunk, és mi lett belőle mára? A test taszít, az érzelmek kihűltek, és hol van már az együttérzés, a megértés… Ez már mind a múlté.
Újsággal a kezében, olvasást mímelve, ilyen gondolatok kavarogtak a fejében. A nejére gondolt, aki az évek során jellemében megváltozott, fizikai külsejében megcsúnyult. A valamikor gusztusosan molett nő rémítően elhízott, a haja megritkult, tokáján fekete bibircsók éktelenkedett, szigorúan összezárt vékony ajka fölött sötét pihék, kezdődő bajusz körvonalazódott.
Ez még csak hagyján, hiszen a külsőnk változásáért nem állhatunk jót, na de a természete! Elhízásával egy időben a szokásai is megváltoztak. Lelassult, lusta lett, már nem ügyelt annyira a háztartása tisztaságára. Hová lett a régi, pedáns nő? A szennyestartóból időről időre kibuggyant a sok belégyömöszölt piszkos holmi, és ő csak várt, várt, nem fűlött a foga hozzákezdeni a mosáshoz. Talpuk alatt roszogott a konyhakőre lehullott kenyérmorzsa, zsírtól ragacsos volt a tűzhely, ujjnyomoktól feketéllett a konyhaszekrény. A mosogatóból nem folyt le a víz, na de ki törődött vele? Majd csak veszi valaki a fáradságot, és ha nem tetszik neki, megcsináltatja. A hálóban egy idő után sosem ágyazott be, és még meg is magyarázta: széthányva jobban szellőzik az ágynemű. Az előszobában hetekig nem cserélte ki a kiégett villanyégőt, inkább bebotorkált a konyháig, és ott gyújtott villanyt.”
A novella teljes egészében itt olvasható.
Június 29-én A Rádió Bézs műsorvezetője, Madár Tamás reggeli kultúrrovatában – a Szendvicsben – Pauer Emáuelt kérdezte többek között arról, hogy mik azok, amik leginkább meghatározzák írói munkásságát.
Az interjúból kiderült, hogy a mindennapi életben is jellemző rá a fekete humor, amellyel már a holnapja bemutatkozó oldalán is találkozhat az érdeklődő.
Beszélgettek arról is, hogy elsősorban problémákat szeretne felvetni és nem megoldásokat tárni az olvasó elé, aminek jó példája a nemrég az Ad Librum gondozásában megjelent Magamon kívül c. kisregény is. Annak kapcsán, hogy lesz-e folytatás, vagy milyen további mű várható, Emánuel azt is elárulta, hogy épp egy nagyobb lélegzetvételű regényen dolgozik, amit remélhetőleg még idén befejez.
Mi már kíváncsian várjuk.
kép forrása: http://onlineradiok.blog.hu/2015/03/07/radio_bezs_a_lagy_hangok_vonala_vagy_a_lagy_vonalak_hangja
Krencz Nóra nemrég készült interjújáról számolt be honlapján. A beszélgetést T. C. Lang írónő/ blogger készítette a Megszámlálhattalan c. könyv kapcsán.
A bejegyzésben elsősorban arról faggatta az írónő Krencz Nórát, hogyan zajlik nála az alkotási folyamat, miből merít ihletet, van-e „alkotói zug” a környezetében. A végén pedig további írói terveiről is szót ejtettek.
A teljes interjú itt olvasható.
A kép forrása: http://tclang.blog.hu
A KULTer.hu nemrég interjút készített Pauer Emáuellel. A Magamon kívül c. könyve kapcsán a főhősről, a helyszínről és a motívumok jelentőségéről kérdezték. A beszélgetésben azt is elárulta, mennyire valóságosak a mű szereplői.
A teljes interjú itt olvasható.
A kép forrása: Bodor Viktória.
A képen jobbról-balra Mikos Ákos, Lauscher Zoltán, a Rádió88 reggeli műsorvezetője, Bálint K. Gergő - szintén a Rádió88 műsorvezetője és a Dél-Alföld egyik legnépszerűbb ceremóniamestere, Gedzo - a Rádió88 reggeli műsorvezetője.
A riportkönyvírási pályázatunkra több százan jelentkeztek a legkülönbözőbb, mindannyiszor nagyon érdekes könyvjavaslatokkal. A szándéknyilatkozatok és szerződések alapján a következő egy év folyamán várhatóan hat riportkönyv fog megjelenni.
Ebből az első szerzője Büky Dorottya, a Feldmár Intézet igazgatója. Az Angyalboksz nehézfiúkkal készült, személyes hangvételű interjúi feltárják a múltat, mindazt, ami a bűncselekményekig, a börtönig vitte őket, a börtönbéli élményeiket, illetve a jövőjükkel kapcsolatos elképzeléseiket.
A kötet kora ősszel jelenik meg az Ad Librum gondozásában.
Június 27-én Krencz Nóra írónő Enyingen mutatta be tavaly megjelent Megszámlálhatatlan című regényét, amiről nemrég érdekes recenzió jelent meg az Anya olvas blogon.
Részlet az írónő blogjáról:
"Később Krencz Virág olvasott fel a könyvemből, akit szintén én kértem fel, mert hallottam már verset szavalni, és nekem elhihetitek, hogy fantasztikus. Hagytam, hogy ő válasszon részletet. Libabőrös lettem, amikor az ő szájából hallgattam a saját soraimat, amelyet gyönyörűen hangsúlyozott.
Ezután lehetőség volt vásárolni, s aki odajött hozzám, dedikáltam is neki az én imádott tintás tollammal, ami mindig velem tart, ha erre készülök. A regény mellé egyedi könyvjelzőt is adtam ajándékba.
Hű társammal
Az esemény alatt mézes zserbóval kényeztettük a jelenlévőket, és nagyon örültem, hogy mindenkinek ízlett. Remélem a Megszámlálhatatlant is hasonlóan „ízletesnek” találják majd. : )"
Az írónő honlapján megjelent teljes beszámolót itt olvashatják.
Barczikay Lilla nemrég újabb novellával kedveskedett olvasóinak:
A pénztárosról már messziről lerí, hogy rossz napja van. Nem kell hozzá extra érzékenynek lenni a külvilág ingereire, nincs szükség harmadik szemre, amivel az ember mások auráját mustrálhatja, elég ránézni a legörbülő szájra, a bosszús ráncokba gyűrődött bőrre. Vagy a vele szemben álló férfire, aki fennhangon panaszkodik a kiszolgálásra, a hosszú sorban állásra. Szerinte a pénztáros lassan dolgozik. Arról is ő tehet, hogy a gép nem olvassa le elsőre a vonalkódot. És még szatyrot sem ad. Az ingerült hang felkavar. Ne foglalkozz vele, nem hozzád beszél – ismételgetem. Nem mintha valaha is sikerült volna meggyőznöm magam… A férfi kiviharzik a boltból. Odakint bizonyára büszkén kihúzza magát, talán még a vállát is megveregeti. Végül is sikeres napja van, alig három perc alatt egy egész üzlet közérzetét vágta gallyra. A kisiskolások az újságoknál legközelebb kétszer is meggondolják, elinduljanak-e szülők nélkül vásárolni, a hentespultnál sorban álló idősek pedig újabb okot kaptak, hogy visszasírják a régi szép időket. Visszafordulok a konzervekhez, de hiába, képtelen vagyok koncentrálni. Még hallom a férfi ideges hangját a fejemben és csak a pénztárosra tudok gondolni. Pocsékul érezheti magát, kiabáltak vele, megalázták a munkahelyén, a kollégái előtt… Tönkretették, nem csak a napját, de valószínűleg a hetét is. Mi ehhez képest az én dilemmám, hogy milyen tonhalat vegyek? Ugyan… A pénztárhoz menet igyekszem annyi jókedvet kicsikarni magamból, amennyit csak tudok. Hangosan köszönök. A nő egy pillantást sem pazarol rám. Egyesével lehúzogatja a termékeket. Hipersebességgel pörögnek a gondolataim. Sosem voltam jó a csevegésben, valahányszor megpróbálkoztam vele, hülyének néztek. Most sem tudok semmi jóval előállni. Miről kezdjek beszélni, az időjárásról? Olyan szépen süt kint a nap, nem rossz idebent ülni és elviselni a türelmetlen, bunkó embereket? De igen? Hm, érdekes… Olyan hangon mondja a végösszeget, hogy még nekem is sírhatnékom támad. – Kártyám van, húzhatom? – mosolygok rá. Nem az arcába akarom dörgölni, hanem ráragasztani a jókedvemet. Nem sikerül. Szó nélkül löki elém a kártyaleolvasót. – Köszönöm, nagyon kedves! Derűsen bedobálok mindent a táskámba. Lepereg rólam a kedvtelen viszlát, amit felém motyog. Olyan szélesre húzom a szám, hogy még a fogaim is kivillannak. Ilyen érzés lehet légiutas-kísérőnek lenni. – Viszontlátásra! Legyen szép napja! Na, ez végre hat. Most először néz úgy rám, hogy lát is. Halványan elmosolyodik. – Köszönöm, neked is. Elégedetten távozom. Talán sikerült elérnem, hogy ne teljes kudarcként könyvelje el ezt a napot. Vajon hányan üvölthetnek vele naponta, hányan töltik ki rajta a rosszkedvüket? Tényleg ennyire nehéz belegondolni, milyen hatással vannak a szavaink másokra? Ilyen bonyolult kicsikarni magunkból egy kis megértést? Egyetlen mosolyt? Pedig mosolyogva meg lehetne váltani a világot. Egy mosolyba kerül, hogy a szembejövő néninek is felragyogjon az arca, hogy a postás derűsebben cipelje tovább hatalmas táskáját. Egyetlen mosollyal szebbé lehet tenni bárkinek a napját. Nem kellenek nagy tervek, nincs szükség beszédekre, világmegváltó üzenetekre. Nem kell semmi, csak egy-egy mosoly mindenkitől, hogy az egész nemzetet, vagy akár az egész világot alapjaiban megváltoztassuk. Egy mosollyal áthidalhatóak az emberek közötti szakadékok. Ettől a gondolattól vezérelve széles mosollyal mutatom bérletemet a buszsofőrnek. Mogorva megvetéssel néz vissza, majd rám dörren, hogy haladjak. Bosszús arckifejezése, durva hangja visszaránt a valóságba. Fantáziám fájdalmas nyögéssel terül szét a pesszimizmus tüskés padlóján. Az elmúlt percekben épült álomváron repedések futnak végig. Szinte hallom az éktelen csörömpölést, amivel apró darabokra hullik. Hátrabotorkálok az ülések között, mosolyomat már az első lépéseknél elhagyom. A sofőr nem várja meg, amíg leülök, a busz egy rándulással elindul, én pedig az ülésre zuhanok. Morgolódva helyezkedek el, majd előbányászom a fülhallgatómat. Összegabalyodott, nagyszerű. Az ablakon kibámulva próbálom kizárni a külvilágot, a hirtelen fékezéseket, az utasok ingerült arckifejezését, a dühös kiabálást, amikor az ajtó nem nyílik ki. Kár volt reggel elindulnom otthonról. És még szatyrot se kaptam. Talán majd holnap…
Az írónő holnapját ide kattintva érhetik el. Barczikay Lilla az Ad Librumnál megjelent könyvét itt tekinthetik meg.
