Villax Richárd e heti bejegyzésében megmutatja olvasóinak életszakaszait: a folyamatot, miként jutott el a regényírásig.
„Pontosan egy évtizede történt. Diszpécserféle voltam egy félig földbe süllyesztett irodában. Azaz: inkább csak lettem volna, ha megszólal legalább egy alkalommal a telefon.”
Két új vers érhető el az Olvasmányok – Versek, mesék címszó alatt Mester Györgyi honlapján.
Az egyiket most itt is közöljük:
Öreg barátom emlékére
Hát elmentél Te is…
A sorsnak fel nem róhatlak téged,
tudom, az emberi élet véges.
Bár nem voltam vérszerinti gyermeked,
ha kívántad volna, ilyent gondoltál, lehet.
Tüskéim farigcsáltad,
szárnyamat bontogattad,
tanítottál szabadon élni,
nevetve félni.
Hiányod ki igazán megéli,
nejed ő.
Előbb szeretőd, majd társad s ápolód,
kivel megéltél annyi jót,
nagyszerűt, néha rosszat.
Hát pihenj öreg barátom csendesen.
Örvendj az elíziumi mezőknek,
mígnem a többiek is sorra jönnek.
Mert nem zár el a halál, sem az öröklét,
ott egyszer találkozunk majd mi még…
„Nem lehetünk olyan nagyképűek, hogy azt hihessük, hogy dolgaink – később – a világ menetét befolyásoló módon érvényesülnek majd.” Vida Gusztáv e heti írása elolvasható szerzői oldalán.
„Tehát: meg kell élni, átélni a sikert. Így önmagában elég kisszerű, de nem tudok más következtetésre jutni. Nem hiszem, hogy csak és kizárólagosan hiúság kérdése ez. Valamiféle visszaigazolás a többiek részéről, a világtól, hogy jó az, amit csinálsz. Nem elsősorban anyagiakban kell, hogy megmutatkozzék ez. „
„Hosszabb, rövidebb utazásaim mindig erős ihletet jelentenek számomra. Nem azért megyek, hogy ihletet gyűjtsek, de ha elkerülök valahová, az ihlet sem marad el.” Hegedűs Rita e heti bejegyzésében így vall utazásai és az ihlet kapcsolódásáról.
„Ritkán nyaralok. Leginkább itthon, megfizethetőbb környezetben. Balaton jó célpont, főleg a déli partot szeretem. Erdély is csodás, az Erdővidék különösen, és szeretem, bár rég láttam Toszkánát is.”
„A legbosszantóbb dolog, ami egy íróval történhet, az az írói válság, amikor ülsz a gép előtt, és csak bámulod a monitort, s közben arra gondolsz, a családod talán már attól tart, megbolondultál.” Erről és „gyógymódjairól” ír e heti posztjában Krencz Nóra.
„A válság olyan, mint egy számítógépes játék főgonosza. Tudod, hogy előbb-utóbb találkozol vele, és ahhoz, hogy továbbjuthass, le kell győznöd.”
„Mindenkinek van kabalája, legalábbis mindenkinek kellene, hogy legyen” – mondja Barczikay Lilla. Ebből az írásból megtudhatjuk, milyen szerepet játszanak az írónő életében a kabalák.
„Nekem vannak kabaláim, viszem is őket minden vizsgára és megmérettetésre. Érettségin külön gondot jelentett helyet szorítani a feladatsornak az asztalomra halmozott rengeteg étel és szerencsehozó holmi mellett. Azt persze nem hiszem, hogy a kabalateknősöm megsúgná a válaszokat, esetleg a puszta jelenlétével képes szerencsét hozni. Az én kabaláim feladata inkább, hogy emlékeztessenek és megnyugtassanak.”
Fogadják sok szeretettel Wanderer János novelláját szerzői honlapján, mely az előzőleg közölt vershez hasonlóan szintén a friss kenyeret dicséri.
Részlet a novellából:
„A lány leült a Bikás Parkban kialakított tavacska közelében egy hárs hűs árnyékában álló padok egyikére. Kis kotorászást követően könyvet halászott elő s a pékségben imént vásárolt – éppen kisült, még forró – kenyeret a felül nyitva hagyott táskában a különféle női holmik tetejébe elhelyezett papírzacskóra tette.”
Jenei András szerzői oldalán részletesen beszámol azokról az írásokról, melyeken épp dolgozik, azaz, hogy kinek a sorsa van most éppen a kezében, vajon hol fog lecsapni a bárd.
„Szóval több írás van a kezem alatt, ami még nem zárult le, amivel még van dolgom. Némelyik félkész állapotban van, és a benne élő vagy holt dolgok „megfagyva” várják sorsukat. Talán éppen két ember párbeszéde állt meg a mozdulatlanságban, de az is lehet, hogy egy kard csapása, esetleg egy felhő útja dermedt meg az égen.”
Az Ad Librum Kiadó szerzőjének, B. Kovács Lászlónak megjelent egy novellája a Kláris irodalmi-kulturális folyóiratban. A kedves történet, mely egy mindenáron olvasni akaró kisfiúról szól, itt olvasható.
„Elindulnak arrafelé, közben meg-megállnak egy-egy könyvespolc előtt. Egyszer csak a kisfiú irányt változtat: az egyik, neki mellmagasságban levő könyvkupac tetején meglátott valamit. Felismert egy már dvd-én látott figurát egy nagy, vastag könyvön. A színes album nehéz, felemelni is alig bírja. Visszateszi, lapozgatja, csillog a szeme.”
Kovács László könyvei megvásárolhatók a kiadó könyvesboltjában.
Villax Richárd a Fanyűvők Facebook oldala mellett elindította közösségi, szerzői oldalát.
„Amellett, hogy tájékoztatom a nagyérdeműt, hogy állnak írásaim ügyei, megpróbálok a hozzám eltalált olvasóknak némi humorbonbonnal kedveskedni. Érdekes, az oldal témájához valamennyire kapcsolódó dolgokról is regélek majd, sőt, bepillantást engedek néha-néha életem nem annyira unalmas szegmenseibe.
Célom a tájékozTATÁS és a szórakozTATÁS. Tehát ez egy „tatás” oldal lesz – szerencsére nem életkoromnál fogva.
Csak egy „olvasópróbát” kérek az első pár poszttal kapcsolatban, és ha bejön, néhány önbizalomnövelő lájk nem ártana mindjárt itt, az elején!”
Az oldal itt érhető el.
