A Szofisztikált Macskán elismerő beszámoló jelent meg Szeder Réka Puncsapuk című könyvéről.
A szerző – aki elmondása szerint – nagyjából sosem olvas riportkönyvet, a megérzéseire és természetesen nagyfokú kíváncsiságára hagyatkozva vette kezébe Réka könyvét: „ha akarom, ha nem, a lelkem mélyén engem is nagyon foglalkoztat, hogy vajon mi veszi rá az embereket arra, hogy anyagi juttatások fejében testi (és nem ritkán érzelmi) kapcsolatot létesítsenek másokkal” – olvashatjuk a könyvajánló bevezetőjében.
Az írás, amit teljes egészében itt lehet elolvasni, arra is kitér, hogy mennyire jó, hogy Szeder Réka képes volt objektív maradni sugar daddy férfiakkal készített interjúi során, illetve, hogy olyan aspektusait is megmutatta a témának, amire elsőre nem is gondolnánk…
„Akiket érdekel a téma vagy a motiváció és nem ódzkodnak a néhol obszcén szókimondástól, azoknak igazi csemege lesz a Puncsapuk, de arra készüljetek, hogy nem könnyű olvasmány. No nem szó szerint, mert olvastatja magát, hanem azért, mert tényleg megüli a gyomrot és egy kicsit a lelket is.” – írja szofisztikáltmacska könyvajánlójában
A fotó forrása: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/
A jó író az életből inspirálódik
A Könyvutca dicsérő könyvajánlót írt Mester Györgyi 67 novellát tartalmazó, Az élet írta című munkájáról.
„Engem mindig nagyon jól elszórakoztatnak Györgyi novellái, keresetlen egyszerűsége, igényessége és humora segítségével különleges, a maga nemében egyedülálló írásokkal örvendeztet meg bennünket. Nagyon jó szívvel ajánlom, olvassátok bátran!” – áll az ajánlóban, aminek szerzője két, kedvenc részletét is megosztotta bejegyzésében.
Az Ad Librum kiadó gondozásában, 2018 novemberében megjelent novelláskötet 7 fejezetcím alatt tartalmaz hosszabb-rövidebb novellákat, amik között „különös”, „önös”, „erotikus”, „fájdalmas”, „állati”, „kriminális” és „úti” témájú is akad.
A Könyvutca ajánlója teljes egészében itt olvasható.
A fotó forrása: Könyvutca
Ha szerencsés az ember, mesék kísérik gyerekkorában
A mesék csodálatos világáról és személyes, népmesékhez kapcsolódó élményeiről is beszélt a Bonum Tv adásában Végh-Fodor Mónika Mesetréning című könyve apropóján.
A beszélgetés során a szerző azt is megosztotta a nézőkkel, hogy milyen konkrét élethelyzetek feldolgozásában, megértésében adtak segítségét számára a népmesék, hiszem ezek a történetek nemcsak gyerekeknek szólnak. „A népmesék a felnőtt kultúra számára hoznak információkat, és innen kiterjedve a gyerekszobák világába is” – magyarázta az interjúban a Mesetréning szerzője.
A népmesék és a meseterápiák kapcsán nagyon praktikusan megmutatható a hétköznapi életben, hogy hogyan tudjuk használni azt az ősi tudást, amit a népmesék kínálnak nekünk.
Ha szerencsés helyre születik az ember az életben, akkor mindenképp a gyerekkorát mesék kell hogy kísérjék, szülőként pedig ez egy törekvés is kell legyen, hogy mesékkel itassuk át a gyerekkort.
Végh-Fodor Mónika a Mesetréning folytatásáról is nyilatkozott a Bonum Tv műsorvezetőjének. Jelenleg egy meseterápiás regényen dolgozik, aminek az alapötlete az volt, hogy hogyan tudja történetbe ágyazva közel vinni azt az olvasókhoz, hogy megértsék a kapcsolatot a mesék és az életük között.
Az interjú itt nézhető vissza.
Szép trófea vagy igazi társ?
A KultúrPara ajánlót írt Szeder Réka Puncsapuk című könyvéről, ahol a sugar kapcsolatok jellemzőit körüljárva ír a blogger arról, hogy vajon mit is takarnak ezek a férfi-nő kapcsolatok.
Érdekkapcsolat? Könnyű megélhetés egyetemista lányok számára? Esetleg tartalmasabb, érzelmileg is kielégítő társakat keresnek ezek a sugar daddy-k? A könyvajánló szerzőjének a könyvben szereplő interjúk elolvasása után az volt a tapasztalata, hogy ezek az urak – bár álmodoznak róla – nehezen találnak igazi társnak való hölgyeket, inkább csak mutatós trófeaként tekintenek a lányokra. „Ideális szórakozás, megfiatalodnak egy fiatal nő mellett, kevés problémával jár és mindenki megkapja, amit akar.” – írja bejegyzésében a cikk szerzője, aki kedvenc részleteire is kitér a könyvből.
A teljes írás itt olvasható.
Miről szól a sugar viszony?
A Pergamenre hányt szavak videóbejegyzést készített Szeder Réka Puncsapuk című könyvéről, ahol alapvetően a sugar jelenség kérdését járta körül.
A videó itt érhető el.
„Sokan már FIZETNI is hajlandóak a boldogságért”
Szeder Réka a Hír Tv vendége volt, ahol a nemrég megjelent Puncsapuk című riportkönyve kapcsán faggatták.
Első sorban az interjúk közben szerzett tapasztalatokról mesélt, hogyan változott meg a hozzáállása a témához, hogy viszonyultak interjúalanyai a kíváncsiskodásához, és mi viheti rá ezeket a jó egzisztenciával rendelkező férfiakat, hogy fizessenek egy fiatal nő társaságáért.
A teljes interjú itt tekinthető meg.
„Az adventi koszorú fényénél rádöbbenhetünk arra is, hogy mesevilág az életünk.”
De hogyan lettem meseolvasó?
Nem lennék meseterapeuta-mesetréner, ha nem tapasztaltam volna meg a mesék erejét a saját életemben. Mindaddig azonban, amíg távolságtartással olvastam és hallgattam őket, nem tudtak segíteni. Aztán megbetegedett az Édesapám, és néhány hónap múlva már nem mondhattam soha többé: „Papi!”, „Papi, ne már!”. Furcsa kapcsolat volt a miénk. A rajongva szeretésnek egy szemérmes formája. Amikor elment, hirtelen szürke és hideg lett a világ. Nem tudtam örülni a nyári napsütésnek, a Balaton kékeszöld vizének, semminek. Meséket olvastam. Sokat. És elkezdett kirajzolódni az, amit egyébként a hitemből tudtam: az örökkévalóság.
Az elengedés nehéz útja volt az első, amit a népmesékkel jártam végig.
Kis idő múlva várandós lettem a kislányunkkal. A létezés mélységeit és magasságait, szélességeit és tágasságait tapasztaltam meg néhány hónap alatt. Most az életre, az új életre kellett fókuszálnom.
Hogy a lelkem is rátaláljon az anyaságra, ebben is a mesék segítettek.
Emlékszem a fordulat pillanataira is: egy ljubjanai kávéház teraszán ültem. A Hófehérke története zakatolt bennem, és összeállt mindaz, amivel az új életszakaszt el tudtam indítani. A folyóparti kávézó asztalához még csak nőként ültem le, de már – lélekben is – anyaként álltam fel. Ez az út gyönyörű, és minden feltett kérdésével a mesékhez tudok kapcsolódni, és onnan erőt és útmutatást nyerni. Manapság már, persze, a „hogyan neveljek jól”, „hogyan legyek jó és szerető szülő”- ügyekben jönnek a válaszok.
Karácsonyra várva belekezdeni egy lelki edzésbe jó választás.
A vaníliás kiflik és bejglik sütéséhez idő kell, a lakásnak is ünnepi fényben kell pompáznia, mégis hagyjunk az előkészületek között arra is időt, hogy a lelkünk ünnepi fénybe öltözzön. Ezt pedig úgy tudjuk megvalósítani, ha naponta 15–20 percet magunkra fordítunk, befelé figyelünk. Akár a kávé melletti időt is felhasználhatjuk erre, de még a napi utazási időbe is beleférhet.
Mesét olvasni, mesetréningezni bárhol, bármikor lehet. Az eredmény pedig mindig, mindenhol látható lesz. A szenteste nyugalmában, békéjében is.
Végh-Fodor Mónika írása
Puncsapuk könyvbemutató
Örömmel tudatjuk, hogy
december 1-jén lesz legújabb riportkönyvünk bemutatója a Jelen Bisztróban, ahol Domszky László kérdezi Szeder Rékát a könyv kulisszatitkairól.
A beszélgetés után lehetőség lesz a könyv kedvezményes megvásárlására.
Mindenkit várunk szeretettel!
De mi lesz a 31 nap után?
Végh-Fodor Mónika szerint nagyon fontos tudatosítani, hogy a kívánságainknak milyen következményei vannak. Ezt mérlegelve érdemes megfogalmazni őket. A Cinkotai kántor története (Mátyás király meséje) jó példa erre. A mesék jó útmutatóul szolgálnak a felmerülő kérdésekhez, az önismereti úthoz.
A Rádió Dabas műsorában azonban felmerült a kérdés, hogy mi történik a 31. nap után. Végh-Fodor Mónika szerint a 31 napos Mesetréning alatt kiderül, hogy ez a módszer passzol-e a személyiségünkhöz vagy sem, befogadható-e, használhat-e, rutinná válhat-e. Szerinte nincs olyan módszer, amely mindenkire alkalmazható, emiatt fontos kipróbálni.
A Rádió Dabas teljes interjúja itt hallható.
Én már választottam hazát… könyvbemutató
Egy ember és egy család sorsa gyakran szorosan összefügg egy egész népcsoport sorsával. A Mayer Antal által megírt, fia által könyvvé szerkesztett élettörténet is egy ilyen tipikus életút a soknemzetiségű Délvidékből, emelte ki Ambach Mónika, a Zentrum igazgatója, miközben köszöntötte a megjelenteket a Zentrum-Programme im HdU keretében szervezett könyvbemutatón október 17-én a Magyarországi Németek Házában.
Sándor Boglárka, az est moderátora elmondta, hogy igyekeznek minél többféle szempontból bemutatni a kötetet, ezért is hívták meg az Ad Librum Kiadó vezetőjét, Soós Gábort, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársát, Eiler Ferenc történészt is.
Az „Én már választottam hazát…” című könyvből Radics Zsuzsanna által felolvasott részletből kiderült, hogy igen részletesen megírt, fordulatos, nemcsak a szűk családot érintő történetet vetett papírra a szerző.
Tompa Andrea író, színikritikus a kötettel kapcsolatos reflexióit felvételről ismerhette meg a közönség. Kifejtette, hogy fontos közösségi és személyes feladatunk múltunkkal foglalkozni. Nemcsak állami ünnepségek, szobrok, emlékbeszédek tudnak hozzásegíteni annak dicsőséges vagy akár szégyenletes, traumatikus pillanatainak elfogadásához, hanem a személyes történetek – az akár nemzedékeken áthagyományozódó – családtörténetek is. Ennek kapcsán igen fontos, hogy Mayer Antal meg tudta írni a saját családjának a történetét, mely nemcsak az ő története, hanem a közösségé, a német kisebbségé is.
Soós Gábor ehhez kapcsolódóan ismertette a kiadó szempontjait, mely pont abból az aspektusból igyekszik személyes történeteket megjelentetni, hogy azt a szélesebb közönség is megismerhesse. Mayer Antal könyve esetében különösen könnyű dolguk volt, mert a szerkesztő, Mayer János tudományos igényességgel dolgozta át édesapja írását, így lábjegyzetekkel is ellátta azt, miután csak egy korrektúrára volt szükség a kiadó részéről.
A történész szemszögéből Eiler Ferenc mondta el gondolatait a lejegyzett történettel kapcsolatban, melyet egy nyitott szemmel járó kisfiúból lett felnőtt visszaemlékezéseként ismerhetünk meg, amit már nyugdíjas pedagógusként vetett papírra. A történetben Bezdán-Baja-Bátmonostor-Somberek-Bátmonostor-Dávod-Csátalja, a szerző életének legfontosabb állomásai kronologikus sorrendben követik egymást.
Egy egyedi, egyéni történet bontakozik ki, melyben a szerző az olvasónak több ponton is felkínál azonosulási, csatlakozási lehetőségeket, hogy az olvasó ráismerhessen akár saját vagy szüleinek, illetve nagyszüleinek történeteire, ugyanis akinek szerencséje van, hallhatta még az idősebb generációk elbeszéléseit. A történetekben leírja, hogy hogy néztek ki a többnemzetiségű bácskai falvak, a hétköznapok, a munka világa a felnőttek és a gyerekek mindennapjai, az iskolai élet, a család és a település szűk és tágabb környezete, a családi hierarchia. De kitér a háborúra, a frontokra, a megtorlásra és a bosszúra, a gádori (Gákova) táborra, a menekülésre is, miközben empatikus marad különböző származású szereplőit illetően. Megismerhetjük a kisemmizettséget, a kiszolgáltatottság érzését, a családban történt traumákat, tragédiákat, a fogságba esett apa hiányát is. A gördülékeny, lendületes stílusban írt szöveg kétharmad része önéletrajz, az író gyermekkorát feldolgozó 1938-1948-ig történt eseményeket tartalmazza. A fennmaradó egyharmad rész kis esszékből áll, a Bácska Magyarországon maradt részein élőkről szóló, részben itt levő németekkel is kapcsolatos írások.
A könyv keletkezéstörténetéről Mayer János szerkesztő, a szerző fia mesélt. János édesapja évtizedeken át hordozta a gyermekkori traumákat, melyek mai fejjel is feldolgozhatatlannak tűnnek. Nyugdíjba kerüléséig évekig fontolgatta emlékei lejegyzését, majd a Bajai Honpolgár közölt részleteket az írásból, ezt követően már nem foglalkozott tovább a megjelentetéssel. Végül halála után tíz évvel sikerült a fiának újraszerkeszteni majd kiadni az írásokat könyv formájában, melyből a bemutatót követő fogadás alatt a kiadó egyéb kötetei mellett meg is vásárolhattak a jelen levők.
Frei Nándor
Fotó: Grund Lajos
Forrás: Zentrum.hu