Tavaly jelent meg a Személyes Történelem Kiadónál Szokolszky Ágnes Így muzsikáltunk. Déki Lakatos Sándor cigányprímás élet- és családtörténete című kötete.
2024. 06. 15-én szombaton találkozhatnak a szerzővel és a könyv „főszereplőjével” a 95. Ünnepi Könyvhéten 15-16 óra között a kiadó standjánál (16-os). Minden érdeklődőt várunk szeretettel!
“Összeegyeztethető a család, a hivatás, mindkét fél előrehaladása, a gyermeknevelés és a közösségi munka” – summázza életének tapasztalatait Erdei László, a növénybiológia professzora, akinek a minap jelent meg Kóborlásaim története című, önéletrajzi kötete a Személyes Történelem kiadónál. A szerző az interjúban egyebek mellett beszél arról, milyen forrásokat használt emlékei felidézésére a naplóin és levelein kívül, milyen trükkel kerülte el, hogy annak idején beszervezze a belügy, és hogyan szerkesztette egybe családjának történetét, illetve egyéni és szakmai életútját is bemutató írását.
A teljes interjú itt olvasható.
Az Ünnepi Könyvhétre új könyvvel jelentkezik a Személyes Történelem kiadó is.
Erdei László: Kóborlásaim az élet ösvényein már előrendelhető a webshopban.
„Nagy élmény ez az éjszaka! Felettem zöldellő faág és a csillagos ég.” A csöndben őzek, dámvadak osonnak le a „kopolyához”… – írja naplójában tizenévesen a majdani kutató, a nö vény biológia professzora, két teljes napot egyedül eltöltve a Nagynyíri-erdőben. Folytatódik a sor nyári diákmunkaként egész megyéket feltérképező kerékpártúrákkal, ifjúkori nyaralásokkal, majd eljutunk a már felnőtt férfi, családapa kutatói munkáival összekapcsolódó utazásaihoz, tanulmányútjaihoz. Egyszerű turista számára elérhetetlen oldalát láthatjuk Hollandiának, Japánnak, megtudjuk, hol van „Fokhagymaország”, van-e, volt-e rabszolgaság a 20. sz.-ban, mit mond a távolról jött magyarnak Dél-Amerika… Megismerhetjük más népek szokásait, vallását, gyönyörködhetünk természeti és épített kincseik szépségében. Ismeretekben gazdag leírások, pontos információkkal az adott ország földrajzi adottságairól, társadalmáról, olykor történelméről is – érzékletesen, élményszerűen. Nem hagyva ki a korabeli Magyarország külföldi utakkal kapcsolatos hozzáállását sem… Szülőföldjéről, Törtelről indul, és vissza is tér oda. Bár Szegeden él, mégis tevékenyen vesz részt a település mindennapjaiban. E. L. tudósként gondolkodik, de a hétköznapok nyelvén fogalmaz. Visszaemlékezéseit olvasva könnyedén, szinte észrevétlenül gazdagodik tudásunk, emelkedik lelkünk…
Szafián Zsuzsanna tanár, író
A szerző dedikálja a könyvet június 9-én 11 és 12 óra között a 89. Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téren.
Kedves Olvasóink!
Korábban már írtunk róla, hogy kiadónk is részt vesz a 89. Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téren. A rendezvény június 7. és 11. között lesz. A standszámunk pedig a 21-es lesz.
Június 9-én a Személyes Történelem kiadó szerzői lesznek velünk, és dedikálják könyveiket.
10.00-11.00 óra – Naszvadi József (Proliregény)
11.00-12.00 óra – Erdei László (Kóborlásaim az élet ösvényein)
13.00-15.00 óra – Tóth György és Tóth Györgyné (Katonaévek)
15.00-16.00 óra – Marosi Lajos (Zavarni néha még fogok -Viszockij)
16.00-17.00 óra – Mayer János (Én már választottam hazát…)
Mindenkit szeretettel várunk!
“Visszaemlékező családtörténeti művet akkor érdemes írni, ha annak a szűkebb rokonságon kívül mások számára is értelmezhető tanulsága van, vagy olyan eseményekről számolnak be benne, amelyek nem ismertek, vagy épp az ismert történetet gazdagítják személyes aspektusokkal.” Ekként vélekedik Dr. Mayer János az általa szerkesztett, az édesapja memoárját tartalmazó kötetről. A Személyes Történelem kiadónál nemrég megjelent “Én már választottam hazát…” Egy bácskai családtörténet és más, összegyűjtött írások című könyv szerkesztője az interjúban arról is beszél, hogy milyen tanulságai lehetnek a mai olvasók számára édesapja 70-80 évvel ezelőtti emlékeinek, melyik felidézett családi történet érintette a legmélyebben, illetve a kötet megszerkesztése után mit csinálna másképp, ha a saját visszaemlékezéseit kellene megírni.
A teljes interjú itt olvasható.
Egy magántörténelemben mindaz, ami a 20. században egy magyarországi, majd vajdasági német családot sújthatott: két világháború, asszimiláció, disszimiláció, a család kettészakadása ideológiák mentén, kollektív bűnösség elvének alkalmazása, népirtás, elűzés, menekülés, majd a semmiből történő újrakezdés.
Részlet Mayer Antal: “Én már választottam hazát…”című könyvéből, ami nemrég jelent meg a Személyes Történelem Kiadó gondozásában.
Azon az estén nagyon hamar besötétedett. Indulás előtt ópapa meg ómama gondosan mindent elosztott, kinek mi kerüljön a batyujába. A legnehezebb csomag ópapának jutott. Még ma is csodálkozom, hogy is bírhatta el a hátán a bőrszíjakkal kiegészített vesszőkoffert, tele nélkülözhetetlen holmival. Anyámnak élő csomagja volt: ő a húgomat, Mariskát cipelte, de neki ez is bőségesen elegendő volt. Az én hátamon nem volt túl nagy teher, nem is éreztem később sem nehéznek. Talán még többet is elbírtam volna. Akkor jutott eszembe, hogy el kellett volna hozni az iskolatáskámat, pedig azt még a tanyára sem hoztam magammal. Igaz, akkor nem ez volt a legfontosabb az otthon maradt értékek között. Akkor már igazi, kézben és háton egyaránt hordható aktatáskám volt, benne még két-három teljesen üres füzet is. Milyen jó szolgálatot tett volna ez az „érték” úgy másfél hónap múlva! Ómama csomagjában az élelmiszer kapott helyet, mert nem lehetett tudni, mikor jutunk majd friss élelemhez. A lehetőségekhez és korához képest még a grószmuter is fel volt szerelkezve batyuval.
Úgy tűnt, hogy már késő este van, amikor a megbeszélés szerint elérkezett az indulás ideje. Felcihelődtünk és elhelyezkedtünk a lovasszánkón mindannyian. Ópapa a kocsis mellé ült, mi pedig kétoldalt ültünk a szánkón, mert annak most nem volt oldala, így lelógathattuk róla a lábunkat. Én – szokásomhoz híven – inkább törökülésben foglaltam helyet. Elbúcsúztunk a tanyasiaktól, és elindultunk az ismeretlenbe. Vajon sikerül-e? Nem kapnak-e el éppen most minket közvetlenül a cél előtt? Ha meg is fordult mindannyiunk fejében, senki sem merte kimondani kételyeit. Hittük, hogy sikerülni fog!
(…)
A teljes részlet itt olvasható.
A Kossuth rádió május 1-jei műsora után ezúttal a HVG foglalkozott Kerekes Anna Megszépítés nélkül ‒ Egy sváb család hányattatásai című könyvével, amelyet az Ad Librum csoport Személyes Történelem Kiadója jelentetett meg.
Az unokáknak szóló „házi” családtörténetnek indult, ám XX. századi (kis) magyar történelemkönyv lett a sváb felmenői hányatott sorsát megörökíteni szándékozó Kerekes Anna írásából. A keleti határszélen található néhány ezer lelkes Eleken, a „tisztes szegénység” és a „mélyszegénység” határán boldogulni próbáló rokonok küzdelmeinek bemutatása megmaradhatna ugyan színes hely- és életmódtörténetnek, de a szerző memoárírótól szokatlan érzékenységgel ügyel arra, hogy témáját és szereplőit minden lehető alkalommal szélesebb dimenzióba helyezze.
A teljes cikk a HVG május 18-i számában olvasható.
Kerekes Anna a Könyv Guru portálnak korábban adott interjújában részletesen vall arról, hogyan gyűjtötte össze könyvéhez a forrásokat, milyen volt átélni szülei időleges elvesztését, és miért tartotta fontosnak, hogy történeti kontextusba helyezze a vele és családjával történt eseményeket.
Élete legértékesebb éveit élte át a családtörténet írása közben Kerekes Anna, aki sváb felmenői és saját tragikus (kitelepítéssel, málenkij robottal tarkított) sorsát írta meg Megszépítés nélkül – Egy sváb család hányattatásai című kötetében. A Könyv Guruval készült interjúban a szerző mesél arról is, milyen fájdalmas vagy kényes részeket hagyott ki a kötetből.
„A 80. évhez közeledve az ember bölcsebb lesz. Igyekeztem a sok kis apró történetet érzelemmentesen leírni, az önsajnálatot lehetőleg mellőzni. Engem a felnőttek életútja „gyötört meg”: Anyukáé, aki csak 8 évig volt boldog, Nagymamáé, aki fiatal férjét 3 évi házasság után veszítette el, Jokié, akinek 10 évi boldogság adatott meg. Nagytata, a büszke eleki sváb Németországban meghasonlott, és magyarnak tartotta magát. Több mint 70 év telt el azóta, és én úgy látom, hogy a szüleim, a nagyszüleim minden tagja hős volt, a hősi tett az volt, hogy átélték ezeket az éveket.“
Megjelent Kerekes Anna Megszépítés nélkül – Egy sváb család hányattatásai című könyve az Ad Librum kiadói csoport tagja, a Személyes Történelem Kiadó gondozásában. A szerző egy magyarországi sváb család generációkon átívelő történetét meséli el, olyan hétköznapi emberekét, akik átéltek két világháborút, ukrajnai kényszermunkát és németországi kitelepítést.
Kerekes Anna szívszorító őszinteséggel vall arról, milyen volt gyerekként megélni a háború utáni éveket az eleki Zselléreken, szülei elhurcolását málenkij robotra, majd nagyszüleivel való kitelepítésüket a németországi Schwetzingenbe, ahol a helyiek ungarische Zigeunernek, vagyis magyar cigányoknak nevezték el őket.
„Amikor a vasútállomástól teherautóval átszállítottak minket a batyuinkkal a tiszti kaszinóba, a schwetzingeni emberek megdöbbenve nézték a bő szoknyás nőket, a csizmás, kalapos férfiakat és a taknyos, piszkos gyerekeket. Ekkor neveztek el minket ungarische Zigeunernek…”
A visszaemlékezésből kiderül az is, hogyan alakult a család sorsa a Magyarországra való visszatérést követően…
A Személyes Történelem Kiadó adta közre Kanyó András Egy kirúgott hírszerző emlékei. Miként szippantott be az ÁVH, fedésben Londonban és a Kádár-interjú igaz története címmel, melyben az egykori hírszerző és újságíró most először tárja fel élete történetét.
Szintén a kiadónál jelent meg Kajsza Tibor Katonakönyv című memoárja, melyben az író a Magyar Néphadsereg katonájaként az 1957 és 1959 között szerzett katonaélményeit eleveníti fel.
A Személyes Történelem, az Ad Librum Kft. egyik kiadója megjelentette Kanyó András memoárját, az Egy kirúgott hírszerző emlékei. Miként szippantott be az ÁVH, fedésben Londonban és a Kádár-interjú igaz története című kötetet.
Kanyó András a rendszerváltás hajnalán a Kádár Jánossal készített interjúval vonta magára a figyelmet, az utóbbi évtizedben viszont sokan támadták a Horthy Miklósról és Mindszenty Józsefről készített kötetei, illetve ÁVH-s múltja miatt. Az egykori hírszerző és újságíró most először tárja fel élete történetét, amelyben a többszöri életpályaváltás, szerelmek és magánéleti tragédiák mellett nyíltan és részletesen beszél arról, hogy
► milyen módszerekkel toborozta és képezte ki a hírszerzőket az Államvédelmi Hatóság a Rákosi-korszakban;
► hogyan élte meg a személyi kultusz éveit és mit csinált 1956-ban;
► milyen kényes feladatokat kellett elvégeznie hírszerzőként Londonban, majd itthon;
► mik voltak azok a szakmai ellentétek, amelyek miatt szakított a „Hivatallal”;
► hogy talált új életpályát az irányított sajtó világában, és miként tudósította a Népszabadságot Berlinből, Moszkvából, majd Bonnból;
► miért kezdeményezte a Kádár-interjút és hogyan érte el, hogy nyilatkozzon is neki az „Öreg”;
► hogy került Grósz Károly közelébe és miként élte meg a megalázó aradi találkozót Ceaușescuval.
