Végh-Fodor Mónika: Mesetréning. 31 napos önismereti program

Mesés változások 1 hónap alatt – ezt ígéri ez a mesés-önismereti program annak, aki végigmegy a könyvben szereplő népmesék és műmesék útján. Minden napra egy mese(tréning) – egy hónapon át. A mesékhez gyakorlatok kapcsolódnak, amelyek segítik az önvizsgálatot, az önismeretben való növekedést. A mese maga az élet, az élet pedig mese. Ez a Mesetréning alapállása, és ezt mutatja meg Olvasóinak is. Milyen a mesés élet? Olyan, amelyben célokat és vágyakat lehet megfogalmazni, és ezeknek a megvalósulásához el is lehet jutni. Hogyan? Ha végigjárjuk a mesehősök útját. A régi emberek tudták ezt, a ma embere pedig kezdi újra felfedezni. A mesék úgy működnek az életünkben, mint egy jó tréner: segítenek előhozni legjobb önmagunkat, segítenek felismerni a bennünk rejlő lehetőségeket. Utat mutatnak, kalauzolnak, ha elakadunk az élet sűrűjében. Ez a könyv bebizonyítja, hogy a felnőtt embernek is érdemes a mesék felé fordulnia. A mesés élet pedig jön, ha jönni engeded.

„A Mesetréning emlékeztet minket arra, hogy valahol mind Aladdinok és Szamárbőr királyfik vagyunk: ha kimerészkedünk a komfortzónánkból, bármilyen célt elérhetünk.” Pór Attila, a Nők Lapja újságírója

Ízelítő a Mesetréningből

6. NAP – 6. MESE: GYÓGYULJ MEG!

Egy nap az önismeret útján.

Könyvajánló

Azt mondják, annyi ember vagy, annyi életet élsz, ahány könyvet elolvasol. Hőseinkkel azonosulunk. Mikor olvassuk, mindannyian regényhőssé válunk, s, ha mesét bújunk, értelemszerűen mesehősök leszünk. Erre a személyessé tevő hatásra épít a Mesetréning, Végh-Fodor Mónika harmincegy napos önismereti programja.

MESETRÉNING A KOSSUTH RÁDIÓBAN

A Kossuth Rádió arra is kíváncsi volt, hogyan kapcsolódnak a mesék a kereszténységhez, milyen a felnőttek viszonya a mesékhez, és a könyvben szereplő gyakorlatokról is szó esett. Az interjú elérhető online.

Interjú a Rádió 1 Sopronban

Mesetréning a Szombathelyi Tv-ben

A MESÉK ELSŐSORBAN NEM GYEREKEKNEK SZÓLNAK

Végh-Fodor Mónika a TV13 műsorának vendége volt. Az interjúban újabb érdekes kérdések merültek fel a Mesetréning kapcsán.

Valószínűleg manapság, ha meghalljuk a mese kifejezést, elsősorban a gyerekekkel kapcsoljuk össze, azonban a népmesék eredetileg nem nekik szóltak. Az élet alapvető, és legfontosabb kérdéseit járják körül (házasság, párválasztás, élet, halál, felnőtté válás), útmutatást, tanácsot adtak.

A könyv alapvetően nem csoportos terápia eszközének készült, hanem bárkinek, aki kicsit önmagához szeretne közelebb kerülni. Az énidő, önmagunk megismerése nagyon fontos, hogy kiegyensúlyozottabbak lehessünk. Ehhez ad segítséget a kötet gyakorlati tanácsokkal, feladatokkal.

Az AH Magazin ajánlója

Azt gondolom, manapság az emberek többségéből eltűnt a gyermek, a gyermeki ártatlanság, a hit, a remény és sok esetben sajnos a küzdésvágy is. Ezáltal egyre nehezebb az évek múltával küzdeni az álmainkért, tenni azért, amit talán még gyerekkorunkban álmodtunk meg magunknak, mint jövőkép. Az ember pedig sajnos olyan, hogy ha nem látja folyamatosan maga előtt a céljait, nincs külső löket, akkor hajlamos beleülni a kényelmesbe és elfogadni azt, hogy az is jó, ami nem feltétlen a hőn áhított cél.

“A mesék útjelzőink lehetnek, segíthetnek a jó irányba navigálni életünk vitorlását”

“Sokféle jó módszer van a lelkünk ápolására, és én magam azt tapasztalom, hogy mióta tudatosan is élek ezekkel, azóta olyan belső erőimet tudom használni, amelyek létezéséről a húszas éveim végéig nem is tudtam” – érzékelteti a mesék hatását az életére Végh-Fodor Mónika, a Mesetréning szerzője. A 31 napos önismereti program az Expert Books gondozásában jelent meg a napokban. A kötet szerzője az interjúban egyebek mellett beszél az életerőről, a mesék önsegítő hatásáról, valamint arról, hogy mi a különbség mesetréning és meseterápia között.

„A MESÉK MAGUK JÖTTEK ODA HOZZÁM”

– Mikor találtál rá a mesékre?

– Velem is úgy volt, mint a legtöbb emberrel: gyerekkoromat mesék kísérték, aztán belenőttem abba a modern, városiasodásból származó szemléletbe, hogy a nagyobb gyerekeknek, aztán pláne a felnőtteknek nincs dolguk már a mesevilággal. Bölcsészként ugyan természetesen olvastam meséket is, de ezekre„okos tudományossággal” néztem, nem vártam tőlük, hogy megszólítsanak – és nem is hagytam. Később olvastam a meseterápiáról, érdekesnek gondoltam, de nem indultam el felé – nem volt személyes megélésem hozzá. Aztán egy fájdalmas, nehéz időszakban a mesék maguk jöttek oda hozzám, és fogták meg a kezem. Édesapám halála az esküvőnk után egy hónappal történt. Hívő emberként is nehéz volt megélni. Július elején halt meg, augusztusban a Balatonhoz mentünk a férjemmel. Visszavonulós, csendes pihenés volt, nem a magammal vitt könyveket olvastam, hanem a nyaralóban talált népmese gyűjteményeket. Valahogyan akkor úgy éltem meg, hogy ezek a történetek balzsamot adnak a lelkemnek. Hát azóta… Így aztán Apukámnak köszönöm a meséket – most már felnőttként. Különös erőt ad még nekem ebben a személyes történetben, hogy ő mindig a gyökerek megtalálására és ápolására buzdított. A népmesék ezt is megadják: kulturálisan és terápiás értelemben is kapcsolódunk általuk a gyökereinkhez.

Mesetréning a KisDuna Tv-ben

Mit adhatnak nekünk a mesék? Mi minden történik egy meseterápia során? Egyéni vagy csoportos terápia? Miért pont azok a mesék szerepelnek benne, amik?

A MESE FLOW ÉLMÉNYT AD

Fontos, hogy rendszeresen olvassunk meséket, nemcsak gyerekeinknek, hanem magunknak, saját szórakoztatásra is. Ezalatt meglelhetjük a mesék üzenetét, tanulságát, és közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is.

Végh-Fodor Mónika a Mesetréning szerzője a KultúrKör című műsorban beszélt a mesék fontosságáról és a könyv céljáról.

Edzés felnőtteknek: Mesetréning!

Ki az a felnőtt, aki meséket olvas magának?! Mi vesz rá egyáltalán egy felnőtt embert, hogy mesés kötetet vegyen a kezébe, de ne a gyerekének olvasson fel belőle? Nem, most nem a profi meseírókra gondolok, akiknek munkaköri kötelesség a mesekönyvek forgatása. Arra gondolok, hogy a népmesék nem is olyan régen még a felnőttek „pszichológusai” voltak. Amikor a pszichológia még nem volt hivatalos tudomány, és a városi kultúra sem hitette még el az emberekkel, hogy csak az létezik, ami a két szemükkel látható. Ebben a nem is olyan távoli időben az emberek még tudták, hogy az Élet nevű társasjátékhoz a szabályokat megtalálják a mesékben. Ezt a tudást hozta vissza a meseterápia, amikor a világ különböző részein újra feltámadt az igény, hogy megbízható, emberi forrásokból tanulhassuk újra jól játszani a saját, komoly élettörténetünket. Erre a komoly játékra edz a Mesetréning című könyv is, amely egy 31 napos önismereti program. Mesék, mesekalauzok és gyakorlatok segítenek látni, ami a szemnek láthatatlan.