Milyen önismereti utat mutatnak meg a mesék, kiknek jó a mesetréning és mire tanít a Piroska és a farkas története? Egyebek mellett ezekről is beszél Végh-Fodor Mónika, a Mesetréning szerzője.
A teljes interjú itt olvasható.
Visszhang kategória bejegyzései
Ez történt az Ad Librum szerzőivel és a kiadványai körül.
“A tetszés teljesen szubjektív dolog” – interjú a Vastapsfelelősök szerzőjével
Miért nem hagyja ott még a leggyengébb előadást sem, hány interjút kellett készíteni a kötet összeállításához, és mi lepte meg a színházi háttérszakmák közül a legjobban? Ezekről is mesél Könyv Gurunak Lovász-Horváth Nikolett, a Vastapsfelelősök – A kulisszák mesterei a színház titkairól című új könyv szerzője.
A teljes interjú itt olvasható.
Mesetréning a Kossuth Rádióban
Nemrég jelent meg Végh-Fodor Mónika Mesetréning című könyve, ami egy 31 napos önismereti program a mesék útján. A szerzővel a Könyv Guru készített interjút, amelyben a könyv keletkezéséről, a mesékről, és a mesék hatásairól is beszélgettek. A könyvből elérhető részlet is, illetve a mesék olvashatóak a honlapon.
A Kossuth Rádió arra is kíváncsi volt, hogyan kapcsolódnak a mesék a kereszténységhez, milyen a felnőttek viszonya a mesékhez, és a könyvben szereplő gyakorlatokról is szó esett. Az interjú elérhető online.
A gyakorlatokhoz pedig nem árt egy üres befőttesüveg, papírlapok, színes tollak és ceruzák. Jó kikapcsolódást kívánunk!
Recenzió – Ez van
A Nimród vadászújság márciusi számában írt Vida Gusztáv Ez van című könyvéről:
Úgy írta meg második vadászkönyvét, hogy ez az elsőnek a második része. Két éve teljesen új hangot hozott a magyar vadászirodalom rengetegébe Vida Gusztáv (Volt egyszer egy Gencs, 2016, Ad Librum). Melankolikusan, filozofálva mörcögő középkorú bika szólalt meg ebben a nagy, álmos dzsungelben. Rendkívül egyéni és nagyon irodalmi hangon. Túl sok minden nyomta már a szívét, hosszú volt strófa, elsőre csak a felét adták ki, most aztán megjelent a másik fele is. De nem a resztli, hanem amazzal egyenértékű anyag. A két kötet együtt ad kerek képet a szerző vadásszá válásának és kezdeti éveinek titkairól.
Mert Vida mindig úgy ír, mintha titkot mesélne.
„Csatt! – ZZrrp! – sercen a zipzár – Dourr! – máskor meg: Duuhr! – Piiú…piíí…piiií – Rreccs, sssh!” Tele van ez a könyv hangutánzó szavakkal, vagy inkább effektekkel. Még a rövid és a hosszú magánhangzókat is sublerrel méri ki a szerző, annyira erős a benyomása, és olyan pontosan akar bennünket is kézen vezetni. Ki a ködös hajnalba, a frissen behavazott erdőbe, meglőtt disznó után a tüskés sűrűbe. Megvallom, képernyőn olvastam, s bizony gyakran hiányzott a papír sercegése, a nyomdafesték szaga, a képek közvetlensége, kezemben a kötet súlya. Persze, így is súlyos könyv.
A szereplők úgy lépnek a színre, mintha ezer éve jól ismernénk őket, holott most találkozunk velük először. De csak pár mondat, és máris testet-lelket ölt előttünk Tibi, Tomi, Dezső, Radó. Vagy Lajos, akinek „egészen biztosan szólni fog a puskája. Ösztönlény… de jól csinálja. Megérzi a vadat.” Ismét megcsodálhatjuk a szerző nyelvének kivételes atmoszférateremtő erejét. „Bársony az idő…folyik végig bennem.” Vagy „Gencs. Hideg reggel. Bennem várakozás.” Öreg vadászíró barátom, Sz. Nagy László mondása ötlik föl bennem (A Nimród Alapítvány kiadásában 1995-ben jelent meg kötete: Hol a Tisza erdőt nevel.) „úgy vág az a mondat, mint az ostor!”
Vida vadászpályafutásának kezdetében az az érdekes, hogy nem volt egy idősebb, nagy mestere. A gencsi csikócsapat együtt járta a környező erdőket, együtt ismert meg fűt, fát, bogarat, halat, vadat. Minden legelőt. Egyívású barátai hamarabb jutottak fegyverhez és lehetőséghez, de őt sose kezelték kezdőként, vagy alacsonyabb rangúként. Tibi azért mégis pár lépéssel előtte jár, ő irányítja kezdeti vadászlépteit. Guszti meg mindig fél lépéssel a föld fölött. A vadászat neki soha nem mindennapi dolog, hanem mindig a Teremtő ajándéka. Nem csak akkor misztikus ünnepnap, ha végre meglövi régóta áhított kosát, hanem már akkor is, ha csak kilép a kapun.
Megvan benne az a ritka képesség, hogy a vad szemszögéből szemlélje a dolgokat. De korántsem a feketeistvános Vuk módjára gondol a símabőrűre. „S tudja-e a vad? Hogy neki is indulni kell lassan. Hisz találkánk van.”
Vida Gusztáv első vadászkönyvének második része is hol lelket melengető, hol nyugtalanító, hol szívbemarkoló olvasmány. Nem csak magával, olvasójával szemben is határozott elvárásai vannak. A vadászat életének meghatározó alkotóeleme, személyiségének része.
„Jobb, ha csak belül van. Esetleg fotók. Talán jobb, ha csak az emlékezetben rögzül a történés. A képzelet nem hamisít.”
Érdekes könyv. S talán még érdekesebb: mi lesz tovább?
(Vida Gusztáv: Ez van, 2018.)
Márok Tamás (Nimród – vadászújság)
Beleolvasó – Ez van
Vida Gusztáv Ez van című könyvéből hoztunk részletet.
A „Mester”. (részlet)
… Másnap, a Tibi kocsmában futok össze Lajossal. – Mondta a bátyád? – kérdem. – Mit, te!? – Nem? Hát, akkor ezt elmesélem. Mit iszol? Na, szóval… Ott ülünk már órák óta, mindenütt a népek, sehun semmi, dögunalom S akkor, hogy menjek sörért, megyek is. Lenézek, hát látom ám, csez’ meg, pokoli nagy hal a szélen. Megyek be érte a vízbe. Anyám mekkora! Dobom ki, vergődik, csak úgy hupog a föld. – Mester! Mester! -innejd is, onnajd is… A népek meg csak tördelik össze sorra botjaikat, szórják bele a vízbe, pakolnak össze. Kiabálnak, lázadnak.,. Ez már sok nekik! Egész nap hiába ücsörögnek, ez meg puszta kézzel fogdozza. Aztán fogtam nekik még egyet. Ugyanígy. A másodiknál a maradék is feladja, ahány bot, az már mind törött, ott himbálódzik a hullámokon. – Mester, mester!… Még, még! Lássuk a csodát! – Ha meg megyek valahá, hát bravózás, taps. – Bravó, Bravoóó! – Ránézek a vízre… Elnémulnak – Hallga! Csönd!… Csit- csitt! Figyelj. A mester lát valamit! – S így tovább.
Hát ezt nem kellett volna.
Lajos majd megfullad, úgy nevet. – Hogy, tördelik össze…! he-he – szeme csillog, élvezi nagyon – a botokat! Meg, hogy mennek haza. Hej, de ott lettem volna. Mester… mester…!
Szinte látjuk mindketten ott ringani az elhagyott, elárvult botokat a tófelszínen. Meg az elképedt, dühösen csomagoló embereket, ahogy mennek haza.
Ahogy szóhoz jut, még mindig fel-felröhögve áll elő, hogy – Te, akkor ha megengeded, egy ideig Mesternek szólítlak… – S a hülyéje, tényleg. De hálisten, idővel aztán elhagyta.
„Meg voltam róla győződve, hogy pánikbeteg vagyok”
A pánikbetegség nem is olyan ritka jelenség. Szinte mindenki tapasztalta már saját magán, vagy a környezetében valakin. Aztán van olyan is, mikor találunk egy könyvet, vagy egy ismerőst, és megnyugodhatunk, ez mégsem az, amire gondoltunk.
Köszönjük az értékelést Nagy Judit: Üsd ki a pánikod! című könyvéről az Anya olvas blognak.
„Ekkor talált rám a könyv, és jelnek vettem, így gyorsan el is olvastam. Hogy mit találtam benne? Először is rávilágított, hogy nem vagyok pánikbeteg, hurrá! Úgyhogy köszönöm Nagy Juditnak, hogy felvilágosított, mert lehet életem további részét abban a tudatban kellett volna leélnem, hogy pánikos vagyok.”
A teljes bejegyzés itt olvasható.
Könyvértékelés: Férfiműszak
Úgy tűnik, Domszky László Férfiműszak című könyve megosztotta a közönséget. Kaptunk pozitív és negatív kritikát egyaránt. A média számos fórumon készített interjút a szerzővel, mutatta be a könyvet. Ezúttal arra is kíváncsiak voltunk, mit szól a meleg közönség. Köszönjük az értékelést Szilviónak, az Egy meleg srác olvas blog szerzőjének.
A teljes értékelés itt olvasható.
Annyira, de annyira olvastam volna még tovább
A My Relationship with Books blog írt Barczikay Lilla Szobortánc című regényéről.
Azt eddig is tudtam, hogy fiatal kora ellenére mennyire tehetséges Barczikay Lilla, de csak most a Szobortánc kapcsán döbbentem rá arra, hogy nemcsak több száz oldalon keresztül tud maradandót alkotni, hanem akár 160 oldalon át is. Hihetetlen, hogy mennyire rövid ez a kötet, mégis annyi minden történik benne, tömör, nincsenek benne holtvágányok és a kellő helyeken kezd izgalmas, furcsa vagy éppen szokatlan lenni. Annyi biztos, hogy nem egy szokványos könyvet foghatunk a kezünkbe.
Eddig nem igazán értettem a borítót, kicsit félelmetes is, de ahogy ledaráltam az oldalakat minden megvilágosodott és értelmet nyert. Kevesen tudják, de ha Lilla elkezd írni, akkor ott kő kövön nem marad szárazon. Nagyon jól ért ahhoz, hogy odaláncolja az oldalakhoz az olvasót és ne engedje el. Igaz, hogy merőben eltér az eddigi írásaitól, mégis annyira lillás. Az egyik specifikuma, hogy nagyon erős karakterekkel dolgozik. Enélkül nem is lenne igazán teljes az élmény, hiszen mindegy, hogy negatív vagy éppen pozitív hősökkel nézünk szembe az biztos, hogy erős személyiségekkel rendelkeznek, de itt még szóba jön a belső vívódás is és egy olyan oldalát mutatja meg az írónő, ahol nem riad vissza a sötétségtől, a megborzongatástól vagy éppen a vérontástól. Alapvetően két lány története lapul meg a sorok között. Ezek párhuzamosan futnak, mégis egy ponton, ahol összefutnak válnak igazán feledhetetlenné, s stílszerűen itt is ér véget a kötet, amikor már igazán beindulna a cselekmény, hiszen javarészt az okokat és a különleges események előtti magyarázatot mutatja be a Szobortánc. Amolyan alapként szolgál a továbbiakra nézve, mivel biztos vagyok benne, hogy nem ér véget ezzel az egy kötettel, amiatt is nem, mivel nincs lezárva, függővéges és még szívesen olvastam volna tovább, hogy jobban megismerjem a karaktereket és a kialakuló helyzetet.A cselekmény már az elejétől kezdve misztikus, hátborzongató, s ez nem is lehetne másképp, mivelhogy a két főkarakter sem mindennapi jelenség. Adott két különleges lány, akik olyanokra képesek, amikre sokan nem, legalábbis Temi esetében. Eleve a helyzete, amibe belerakta Lilla nagyon érdekes, és ha hiszitek, ha nem de néha igenis érdemes kitágítani a spektrumunkat és olyan elsőre a komfortzónán kívüli kötetnek is esélyt adni, mint a Szobortánc. A cím is jól kivitelezi azt, amire maga a kötet épül. Gondolom sokan elgondolkoztatok már azon, hogy mi lenne, ha a szobrok életre kelnének. Lilla is ezt tette és egy olyan keretet adott ennek a vágyott jelenségnek, ami tökéletes regényalapnak bizonyult.
Temi mellett Lynn különcsége is megmutatkozik. S ha hiszitek, ha nem de elég sokáig gondolkodtam azon, hogy akkor ő most ember vagy valami egészen más, amihez hasonlóval még sohasem találkoztam az olvasói pályafutásom alatt. Aztán, ahogy egyre közelebb értem a kötet végére tudatosult a válasz. Magát a cselekményt eseménydúsnak, néhol hátborzongatónak és felettébb izgalmasnak titulálnám, s emellett még olyan érzékletes leírásokkal és hasonlatokkal is meg van spékelve, ami egy újabb pont amellett, hogy ne lehessen letenni és egy ültő helyben kelljen elolvasni. Maguk a fejezetek felépítése nagyon jól meg lett oldva. Nem túl hosszúak, de nem is túl rövidek, s ahhoz pont elegek, hogy fenntartsák a figyelmünket végig a mű során, arról nem is beszélve, hogy az elcsepegtetett apró információk nem engednek szabadulni a bűvköréből és nem elég az a 160 oldal, amit a kötet ad. Annyira, de annyira olvastam volna még tovább. Imádtam, ahogy Temi és Lynn szála összefonódik, de nem igazán tudtam kiélvezni, hiszen mire kettőt pislogtam huss már vége is lett. Nem volt elég időm feldolgozni azt az adrenalinlöketet, amit ad, de legalább van mit várni a következő kötetben.
A teljes bejegyzés itt olvasható.
Egyszerűen nem jutok szóhoz!
Újabb véleményt kaptunk Barczikay Lilla Szobortánc című könyvéről! Köszönjük az értékelést a Lap lap után blognak.
„Ó, te jó ég… Egyszerűen nem jutok szóhoz! Annyi minden történt ebben a 160 oldalban, hogy azt megfogalmazni is lehetetlen. Annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, annyi lehetséges végkimenetelt bocsájt előre az írónő, hogy az már hihetetlennek minősül – felháborító, s lenyűgöző egyben. Olyan sok gondolat kavarog a fejemben, a temérdek érzelemmel együttesen, hogy nem hagy nyugodni a tény, hogy mégis mi jöhet ezek után? És a legfontosabb: miért?
„Miért hiszik, hogy sikerrel járhatnak, miután ő maga újra és újra elbukott?”
A rengeteg izgalmas jelenet és a megannyi titok közt lavírozva egy olyan könyvet olvashattam Lillától, ami egyszerre adott meg nekem mindent, és hagyott bennem egy hatalmas, tátongó űrt.
Az írónő elképesztő fantáziával lett megáldva, s higgyetek nekem, akkora öröm volt egy egyedülálló alapkoncepción nyugvó fantasztikus-misztikus kötetet olvasni! Ráadásul egy magyar szerző tollából!
Úgyhogy kedves molyok, ha kíváncsiak vagytok, milyen lehet, ha a szobrok életre kelnek körülöttetek, és nem rettentek vissza a kínzó várakozástól, ami a felsejlő titkok megfejtését illeti, vessétek bele magatokat ebbe a könyvbe! Felejthetetlen élmény lesz, azt én is garantálom. 😉
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egyszerre vágyik valami eredetire és hátborzongatóra.”
~Anna
A teljes értékelés itt olvasható.
Értékelés – Vízvonal
Megkaptuk az első olvasói véleményt Sajter Gizella Vízvonal című művéről. Köszönjük az értékelést a Lap lap után blognak.
Maga az alaptörténet olyan hangulatot teremtett, mintha éberen lebegnék az ébrenlét és az alvás határvonalán – ezt az érzést tökéletesen megalapozták a ,,beköszöntő versek”, s a fejezetek végén ill. elején levő további költemények. Úgy éreztem, hogy szükségesek is voltak, az átkötés, továbbszövés szempontjából, így számomra csak újabb gondolkodásra késztető szavakként hatottak, s fokozták az olvasás élményét, az izgalommal és feszültséggel együtt.
[…]
Igazság szerint azt kell mondjam, hogy ez a könyv egy hatalmas meglepetés, s egyben pozitív csalódás volt számomra, ami a kezdeti félelmemet és tartózkodásomat úgy repítette el, mint a sosem látott emlékek egy másik élet darabkáit az álmok világába.
Úgyhogy kedves könyvmolyok, ha készen álltok felfedezni egy lélek legmélyebb és legrejtettebb történetét, ne habozzatok! A Vízvonal a Ti könyvetek!
„A kereső útja ott kezdődik, ahol véget ér.”
A teljes értékelés itt olvasható.